A Kex és az állambiztonság
2013. január 4. 14:02
A szőke bohóc és a belügy
Nemsokkal a Kex zenekar megalakulása után megérkeznek az első fecskék a Belügyminisztériumba, és velük együtt az első jelentések is. Feltűnő öltözetükkel, hajviseletükkel, nem helyénvalónak tartott viselkedésükkel, és persze azzal, hogy rendszeresen fellépnek budapesti klubokban, hamar felhívták magukra a figyelmet. Ettől kezdve a zenekart és Baksát folyamatos megfigyelés alatt tartották, és a belügy várta a megfelelő alkalmat, hogy közbeléphessen. Informátorainak feladata a zenekar tagjainak politikai beállítottságának feltérképezése, a banda körüli „slepp” magatartásának értékelése, Baksa rendszerellenes megnyilatkozásainak rögzítése volt. Ez persze nemcsak a Kexre, és nem is csak a könnyűzenei élet szereplőire vonatkozó eljárás volt.
A belügy által várt adatok szép lassan be is futottak: „Az egyik találkozás alkalmával Baksa Soós elmondta, hogy gondolatai mondanivalóját nem mondhatja úgy el, mint esetleg Angliában, mert a sanzon-bizottság úgysem fogadná el szerzeményét. Visszadobná szövegmódosítás miatt. Rögtönzései politikai jellegűek.” A jelentésben az is szerepel, hogy a koncertek közben elhangzó Baksa rögtönzések nem egyértelműek. Tehát burkolt formában jelentkező rendszerellenesség, amely tetszést okoz a közönségnek, ezáltal a nem kívánt irányba befolyásolja a fiatalokat.
1970 tavaszán az Illés együttest nyolc hónapra kitiltják Budapestről. Az akkori zenei élet tagjai közül nem volt senki, akinek nem lett volna véleménye a botrányról. Mivel ez idő tájt a Kex és az Illés közös országos turnén vett részt, a figyelem érthető okokból a Kex-re, és a koncertjein történtekre is erősebben koncentrálódott. És bár a Kex-koncertek világából kevés forrás maradt fenn, az ügynöki jelentésekből is megtudhatunk ezt-azt mind az előadásokkal, mind a közönség soraiban helyet foglaló fiatalokról: „Egyik legutóbbi esetben egy vállalati rendezvényen a közönség egy a folyosón lévő Lenin-mellszobrot helyéről elcipelt és össze-vissza bemázolták.”
Egy másik ügynöki jelentés szerint, aki a zenekar egyik Ifjúság parki fellépését nézte meg, Baksa meghatározhatatlan improvizált szövegekkel hozza teljes extázisba a közönséget. Összefüggéstelen szövegeit olykor-olykor néhány mondatos értelmes résszel szakítja félbe, amelynek politikai háttere van, igaz, burkoltan: „Pl.: «sok-sok kis vidáman lengedező zászló az út szélén.». «egy fiú egy nagy, vidáman lengedező zászlóval egy magas hegyre megy és oda kitűzi» «csak egy zászló szomorú, az én zászlóm» - itt hirtelen váltás: «barátaimat mind agyonverték, engem nem, mert figyelmeztetésül egy madár elém...» - itt abbamarad a szöveg, mindenki gondol, amire akar.” Egy másik alkalommal pedig ezt jelentették: „A műsor tartalmát tekintve politikai élcelődésről van szó, amely helyenként túllépi a megengedett határokat [...] Egy alkalommal végignézve a műsorukat, egyik számukat különösen erősnek találtam, amely azt akarta bemutatni, hogyan zajlik le egy ápr. 4-i felvonulás. Ez kezdődik a repülők felvonulásával (ilyen-olyan repülésfajták érzékeltetése mozgással) és végződik, hogy «a katonák bombát dobnak a tribünre.»”
A jelentésen kívül figyelemre méltó, és az állambiztonság műveltségi tájékozódását reprezentáló az értékelés is: "A jelentésben egyik élvonalbeli beat-együttesünkről van szó, amely tevékenységében igen sok ellenséges tartalmú politikumot hordoz. Mondanivalójukat többnyire burkoltan, allegorikusan, sokszor erősen balos formában fejezik ki.” Szóval nemcsak ellenséges, de azt is tudjuk, hogy ezt erősen balos formában fejezi ki. Mivel nincsenek nyomai klasszikusnak számító jobboldali kijelentéseknek, csak erősen balos lehet. A lényeg szempontjából természetesen teljesen lényegtelen, de a rendszer csak így volt képes ellenségeit meghatározni ideológiai síkon. Vagy jobbos, vagy erősen balos. Más szóba sem jöhetett. Mindemellett figyelemreméltó az a jelentés, amelyben az áll, hogy „Baksa inkább nacionalista háttérrel próbálja hangsúlyozni mondanivalóját (szegény Magyarország, Erdélyt vissza, stb.)”. Szóval nemcsak balos, de még nacionalista is.
Koós Levente cikkének folytatása a Transindexen
Támogasd a 
szerkesztőségét!
