Fűvel és sással táplálkozott távoli ősünk Afrikában

2012. december 17. 16:44 MTI

A csádi, francia és amerikai kutatók Julia Lee-Thorp, az Oxfordi Egyetem professzorának vezetésével az Australopithecus bahrelghazali három egyedének földi maradványait vizsgálták, amelyeket Csád északi részén, a Djurab-sivatagban találtak. A fosszíliák kora 3-3,5 millió év - olvasható a Science Daily tudományos hírportálon. A terület ma száraz, sivatagos térség, ám 3-3,5 millió évvel ezelőtt sekély tavak sokasága "hálózta be", amelyeknek partjait buja fűtakaró borította.

A tudósok szénizotópok (C) arányát vizsgálták a három egyed fogzománcában, a csontokba beépülő stabil izotópok segítségével ugyanis következtetni lehet a táplálkozásra. A fotoszintézis során a növények a felvett szén-dioxidot három- vagy négy szénatomos alakban kötik meg. Az úgynevezett C3-as típusú fotoszintézis a hideg és mérsékelt égövön elterjedt fákra és a bokrokra jellemző, míg a C4-es típusú sokkal hatékonyabb a fűfélék és a száraz, meleg környezetben élő növények esetében.

"Arra találtunk bizonyítékot, hogy a korai emberfélék étrendje Közép-Afrikában C4-es típusú izotópokban volt gazdag, legfőképpen trópusi fűfélékből és sásból állt" - magyarázta Julia Lee-Thorp professzor. Hozzátette: egyetlen ma élő afrikai főemlős, beleértve a csimpánzokat, sem kedveli ezt a fajta étrendet, noha fűfélék és sás bőséggel találhatók a trópusi és szubtrópusi vidéken. Az egyetlen kivételt a szavannákon élő páviánok képezik, amelyek mind a mai napig tartják ezt az étrendet.

"Meglepetésünkre a korai emberfélék több füvet és sást ettek, mint a mai páviánok" - jegyezte meg a brit professzor. Mint a tanulmány szerzői kifejtik, felfedezésük azt demonstrálja, hogy a korai emberfélék viszonylag hamar megváltoztatták az étrendjüket, legalábbis Közép-Afrikában. Ennek köszönhetően képesek voltak elszakadni az erdőségektől, és megélni a sík vidékeken is, vagyis jobb eséllyel hódíthattak meg új területeket.