Amikor az atomkorszak elkezdődött
2012. november 30. 19:28
A chicagói atommáglya
A Manhattan-projekt egyik vezető kutató bázisa a Chicagói Egyetem Metallurgiai Laboratóriumában volt, ahol 1942. december 2-án az első irányított kísérleti atomrobbantást hajtották végre.
Az „atommáglya” szabadalma az olasz Enrico Fermi és a magyar Szilárd Leó nevéhez fűződik, amit az amerikai kormány jelképes, 1 dolláros áron vett meg tőlük. A láncreakció egyik motorjaként „Generálisnak” is becézett Szilárd Leó alapötlete alapján, Enrico Fermi vezetésével a kanadai születésű Walter Zinn építette fel a szénpor és uránium keverékéből álló „atommáglyát”. A maghasadás bemutatásának helyszínéül a Chicagói Egyetem Stagg Field-i sportpályájának használaton kívüli részén, egy teniszpálya lelátója alatti terület szolgált.
A Stagg Field-i reaktor rajza (1942)
Szilárd Leó javaslata szerint a vékony uránrudakat moderátor-anyagba, azaz grafitba kell helyezni, ugyanis az atommag hasadásakor keletkező gyors neutronok jó eséllyel ütközés nélkül kijuthatnak az uránrúdból a moderátor közegbe, ahol lelassulnak, majd az uránrúdba visszajutva nagy valószínűséggel újabb magokat hasítanak.
A kísérlethez 6 tonna uránra, 50 tonna urán-oxidra és 350 tonna grafitra volt szükség. Az első atomreaktornak (Chicago Pile-1) sem sugárzásvédelme, sem hűtőrendszere nem volt. Az 1942-ben végrehajtott irányított maghasadáshoz még nem épült ki a megfelelő kutató- és védelmi berendezéseket magában foglaló labor, így egy esetlegesen bekövetkező vészhelyzet ellen igencsak manuális módon védekeztek volna.
A neutronok túlszaporodása esetén a reaktor leállását egy a szerkezet tetején álló fejszés ember biztosította, aki egy tartókötél elvágásával a kadmium rudaknak a reaktorba "zuhanásával" állította volna le a folyamatokat, míg a „máglya” másik oldalán állva egy a neutronokat szintén jól elnyelő bórral teli vödörrel felszerelkezett csapat állt készenlétben. A reaktorok biztonsági berendezését mind a mai napig SCRAM-nek hívják, ami a Safety Control Reserve Axed Man, vagyis biztonsági baltás ember kifejezés rövidítése.
A kísérlet 1942. december 2-án 9.45-kor kezdődött el. A reakciót már két órával később elérhették volna, azonban Fermi 11.30-kor ebédszünetet rendelt el, így a láncreakció csak 15.25-kor valósulhatott meg, s 28 percen keresztül tartott. A sikert Fermi kódolt telefonon tudatta a kormánnyal: „Az olasz kormányos kikötött az Újvilágban. - A bennszülöttek hogy fogadták? - Nagyon barátságosan.”
A pusztító szellem kiszabadult a palackból. A következő évben atomtudósok százai lepték el az új-mexikói Los Alamost, amely az amerikai atomkutatás központjává lett. Ugyanezen év végére már tisztán látszott, hogy a németek a nukleáris kutatásban lévő hátránya szinte behozhatatlan, mindezek ellenére az amerikai atomprogram gőzerővel folyt tovább, amelyet 1945. július 16-án siker koronázott: többszöri halasztás után, Trinity Test néven felrobbantották az első atombombát az új-mexikói sivatagban, Alamogordo közelében.
A Roosevelt halála után az elnöki pozíciót betöltő Truman – bár a terv résztvevői hevesen ellenezték – három héttel később élesben is bevetette az új fegyvert a fő ellenséggé előlépett Japán ellen. 1945. augusztus 6-án Hirosimában egy szempillantás alatt 80 ezer embert ölt meg a bomba, több mint 14 ezren nyomtalanul eltűntek, 37 ezren súlyosan megsebesültek; félmillió japán kapott káros sugárzást, három nappal később pedig Nagaszakit érte a halálos csapás.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
