Történelem bankjegyszalagokon
2012. november 29. 10:28 MTI
Felülbélyegzett bankjegyek
Az első világháború utáni gazdasági összeomlás egy addig nem tapasztalt inflációt is gerjesztett, amelynek csak 1926-ban vetett véget a pengő megjelenése. Érdekesség, hogy a pénzügyi konszolidáció érdekében létrehozott Magyar Nemzeti Bank csomagolószalagjával fogták egybe az ezerkoronásokat, amelyeket még osztrák-magyar bank bocsátott ki.
A pengő címletei és csomagolószalagjai tizenöt éven át alig változtak. A második világháború évei is csak lassú, nagyobb címletű bankókat nem igénylő inflációval teltek. 1944-ben, Szálasi Ferenc októberi hatalomátvétele után már nagyobb lett a pénzromlás. Noha új bankjegyeket a nyilas kormány nem nyomatott, mégis volt "saját" pénze. Zöld nyilaskereszttel és pecséttel felülbélyegezték a bankjegyeket és a csomagolószalagokat, az általuk ellenőrzött területen pedig csak ilyeneket fogadhattak el fizetőeszközül.
A zöld nyilaskereszttel felülbélyegzett pengő
Ebből az időből viszonylag kevés bankjegy maradt fenn, azokat elkapkodták a gyűjtők, és az értékük felment az egymás közötti kereskedelemben. A hiány hamisításra ösztönözte némelyiküket. Valódi bankjegyeket bélyegeztek felül a már említett rekvizitumokkal, hogy értékesebbek legyenek.
A felülbélyegzést már a Tanácsköztársaságot követő megszállás alatt is "feltalálták". Szegeden a román és francia csapatok parancsnoksága csak a felülbélyegzett 10 koronásokat tartotta érvényes fizetőeszköznek. Várpalotán valódi bélyegeket ragasztottak a pénzre, amelyek egyúttal tízszeres szorzót is jelentettek. A hatóságok indoklása szerint ezzel kívánták ellehetetleníteni a feltehetőleg csak lebélyegezetlen bankókkal bíró bolsevik kémek vásárlásait.