Egyiptomi lábujj a világ első protézise
2012. október 3. 12:02
Kiderült, hogy a 2000-ben felfedezett két, fából készült egyiptomi lábujj a világ legrégebbi protézise. A műujjak nagyban megkönnyítették a nagylábujjukat elvesztő ókori egyiptomiak járását - olvasható a Journal of Prosthetics and Orthotics című tudományos folyóiratban közölt cikkben.
A bőrből és fából készült segédeszközt még 2000-ben fedezték fel a thébai nekropoliszban, egy magas rangú egyiptomi pap lányának sírkamrájában, aki jobb lábának nagyujját valószínűleg cukorbaj következtében fellépő üszkösödés miatt veszítette el. Tabaketenmut valamikor i.e. 950 és i.e. 710 között élhetett, a protézis ily módon 400 évvel idősebb, mint a római kori, bronzból és fából készített műláb, amely Capuában került napvilágra.
Jacqueline Finch, a Manchesteri Egyetem kutatója vizsgálta meg a segédeszközt, amelyet a kairói Egyiptomi Múzeumban őriznek, valamint egy másik, i.e. 600 körülire datált, papírmaséból, alabástromból és állati enyvből készült óegyiptomi „lábujjat”, amelynek a British Múzeum ad otthont. (a Greville Chester-féle művégtag John Greville Chester tiszteletes, műgyűjtőről kapta a nevét.) Mivel a nagy lábujjakra nehezedik a testsúly 40 százaléka, és szerepük van az előrehaladásban is, a vizsgálatok azt voltak hivatottak kideríteni, hogy ténylegesen protézisekről van-e szó, amelyek segítették az érintettek járását, vagy csupán a túlvilági lét tartozékáról beszélhetünk.
Mindkét protézis „viseltes”, ráadásul a cipőfűzőknél használt lyukak vannak rajta, amely a szandálhoz vagy zoknihoz való erősítést szolgálta. „Számos példát tudunk arra, hogy az egyiptomiak művégtagokat készítettek a temetkezési rituálék alkalmával, de a kopásnyomok és a dizájn is azt mutatja, hogy a lábujjak a járást segítették” – mondta el Finch.
A tesztelést két önkéntes segítségével végezték, akiknek szintén hiányzott a jobb lábuk nagyujja. Jacqueline Finch elkészítette a kétféle protézis másolatát, és az önkéntesek, akik óegyiptomi „hasonmás” szandálokat viseltek, kipróbálhatták mind a két segédeszközt. Mind a két protézist megfelelőnek tartották, kiemelve, hogy a kairói múzeumban őrzött kifejezetten kényelmes volt. Finch szerint ez azt jelenti, hogy már valamikor i.e. 950 és 710 között a Nílus völgyében kifejlődött a pótlástan tudománya.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
