Elszigetelt populációt alkothatott a pekingi ember
2012. szeptember 14. 16:51
A Kínai Tudományos Akadémia paleoantropológiai munkatársai a hagyományos és a közelmúltban kifejlesztett háromdimenziós szkennelési technikákat felhasználva a pekingi ember koponyáinak morfológiai variációit elemezték. Kutatásaik során kiderítették, hogy a későbbi egyedek koponyái minden irányban növekedést mutatnak a régebbiekhez viszonyítva, akiknél a fejforma viszonylag állandó maradt. A vizsgálat azt mutatja, hogy a pekingi ember elszigetelt populációban élte mindennapjait.
A pekingi ember egy gyűjtőnév azon emberszabású leletcsoport számára, amelynek maradványait Csoukoutienben (Zhoukoudian), Peking külvárosában találták meg. Az 1927-ben indult hivatalos ásatás óta a pekingi ősemberek hat koponyáját a Csoukoutien egyes számú helyszínén fedezték fel.
1941-ben Pere Teilhard de Chardin a Csoukoutienból származó Homo erectus alaktani stabilitását hangsúlyozta. Úgy vélte, nem egy egyéni anatómiai különbség mutatható ki a megtalált koponyamaradványok között. Ez a morfológiai stabilitás annak a lassúságnak a bizonyítéka, amely a biológiai evolúciót jellemzi akkor, amikor idegen elem bevándorlása nem zavarja, és nem is módosítja annak folyamatát.
Ezen elvet támasztja alá az a kutatás, amely a ZKD 5 jelű koponyát 300 ezer évvel fiatalabbra becsülte a ZKD 3 azonosító kóddal ellátott leletnél. Az előbbinél koponyanövekedést véltek felfedezni az idősebb társához viszonyítva.
„11 koponyát vizsgáltunk meg, hogy meghatározhassuk a pekingi Homo erectus evolúciós fejlődésének folyamatát. Az eredmények azt mutatják, hogy ez a biológiai folyamat nagyon lassú. A csoukoutieni ősember és társai egy elszigetelt népességben élhettek, mivel méréseink is azt mutatják, hogy nem érte őket semmilyen külső genetikai behatás” – mondta Xing Song, a kutatás egyik munkatársa.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
