Ugyan a XXX. nyári ötkarikás játékok a vasárnap esti záróünnepséggel hivatalosan is véget értek, a láng kihunyása után a londoni olimpia még napokig uralja a világsajtót: hol a brit metropolisz példaértékű városfejlesztései programja, hol a csúcsokat döntő televíziós közvetítés, a várakozásokat túlteljesítő vagy éppen csalódást keltő eredményeket bemutató nemzetek és a riói esélylatolgatás a téma. A legtöbb országban a sportolók hazatéréséről és ünnepélyes fogadtatásáról cikkeznek a lapok, kiváltképp Kamerunban: a 20 milliós, koldusszegény afrikai ország olimpiai küldöttségéből heten - öt bokszoló, egy labdarúgó és egy atléta - is úgy döntöttek, hogy nem kívánnak a játékok végeztével hazatérni. "Olimpiai disszidálásra" korábban is volt példa, amire mi, magyarok, különösen fájó szívvel emlékezünk - elég csak Melbourne-t említeni -, de a világháború után szinte nem volt olyan világesemény, amikor sportolók ne politikai megfontolásból emigráltak volna.