Csontváz fedi fel a középkori lovagok veszélyes életét
2012. augusztus 3. 13:09
A skóciai Stirling várának padlója alatt felfedezett, 620 éves csontváz új megvilágításba helyezi a középkori lovagok erőszakos és súlyos sérülésekkel teli veszélyes életét. A szóban forgó angol lovag többek között túlélt egy bárd okozta koponyasérülést, s a mellébe fúródott nyílvessző sem végzett vele.
A régészek úgy vélik a vár kápolnájában megtalált csontváz egy Robert Morley nevű angol lovag maradványa, aki a források szerint 1388-ban egy lovagi versenyen vesztette életét. A vizsgálatok megerősítették, hogy a lelet ebből az időből származik. A részletes elemzések szerint az elég izmos, 170 centiméter magasságú lovag a húszas éveinek közepén járt és a korábbi versenyekről származó több súlyos sérülést is viselt a testén.
A kutatók szerint túlélte a mellébe fúródott nyílhegy okozta sebesülést, a koponyacsontján lévő horpadás részleges benövése pedig azt jelzi, hogy egy a fejére érkező erős csapásban is része volt. Végül abban lelte halálát, hogy egy kard átvágta az orrát és az álkapcsát. A koponya rekonstrukciójából arra lehet következtetni, hogy a halálos csapás a földön fekve érte.
A lovag a vár királyi lakosztálya közelében lévő kápolna kőpadlózata alatt nyugodott, amikor csontvázát 11 társával együtt 1997-ben kihantolták. Nemrégiben azonban újra megvizsgálták a leletet, amely elemzések nem csak a három főbb sebesülését tárták fel, hanem azt is kimutatták, hogy a lovag valószínűleg a lováról történő leesése – amelyet egy sokadik csapás idézhetett elő – következtében veszthette el fogainak egy részét.
Gordon Ewart, az ásatást vezető régész elmondta: „ez egy igen figyelemreméltó és fontos felfedezés.” Majd hozzátette: „először azt hittük, hogy a nyílvessző halálos sebet ejtett a lovagon, azonban úgy tűnik, túlélte, s csupán be kellett kötözni a mellét.”
A régészek véleménye szerint Robert Morley volt messze a legvalószínűbb lovagjelölt. Csontvázán ki lehetett mutatni a lovaglás hatását, a csuklóján és izmain pedig látszottak, hogy gyakran nehéz tárgyakat emelt. Felsőtestének és jobb karjának izmai pedig azt mutatták, sokat forgatta a pallost. A többi sérülés pedig a vadászat és a lovagi tornák megterhelő életét jelezte.
Richard Strachan, a Historic Scotland vezető régésze hozzátette: „az új régészeti és elemzési technikák révén képesek leszünk új megvilágításba helyezni a lelet vizsgálatát. Véleményem szerint a kulcs a megmaradt fogak elemzése lesz, amely remélhetőleg pontosan elmeséli gazdája titkait.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
