Lengyelország szirénákkal is emlékezik a varsói felkelésre
2012. augusztus 2. 13:01 MTI
A varsói felkelés 68. évfordulójára emlékeznek Lengyelországban: délután 5 órakor a fővároson kívül több városban is felzúgtak a szirénák a náci német megszállók ellen 1944. augusztus 1-jén kirobbantott fegyveres felkelés emlékére.
A hivatalos ünnepségekhez számos kulturális és sportesemény társul, amelyeken sok varsói vesz részt: szombaton például több mint négyezren futottak a felkelés emlékére szervezett versenyben. Évről évre egyre többen gyújtanak mécsest a varsói felkelés emlékművénél, vagy a felkelők és a polgárok mozgását biztosító városi csatornák mentén. Az előző évekhez hasonlóan várhatóan több mint tízezer résztvevője lehet a Pilsudski téren megrendezett felkelői dalok közös éneklésének is.
A náci németek által megszállt Európa legnagyobb fegyveres akciója a lengyel Honi Hadseregnek (Armia Krajowa - AK), a Londonban székelő emigráns (polgári) kormány fegyveres erejének felhívására tört ki. A lengyelek a Varsóhoz közeledő szovjet seregek segítsége nélkül, maguk akarták megszabadítani fővárosukat a németektől.
A felkelés kitörésekor csaknem 50 ezer varsói lépett fel - köztük sok nő és tizenéves - a németek ellen, de sokan fegyvertelenek voltak, így a néhány napra tervezett harcok 63 nap után a lengyelek vereségével végződtek. A harcokban 18 ezer lengyel és 17 ezer német fegyveres halt meg, a polgári áldozatok száma 180 ezer volt. A kapituláció után a náci megszállók félmillió lakost űztek el a fővárosból, Varsót pedig - Hitler utasítására - a földdel tették egyenlővé.
A felkelésre hivatalosan csak a rendszerváltás óta emlékeznek a lengyelek. A társadalom többsége hősöknek tekinti a nagyrészt fiatal harcosokat, akik életüket áldozták városukért. Ugyanakkor a fegyverhiány, a jelentős emberveszteségek és a hatalmas pusztítás fényében sokan kétségbe vonják a felkelés kirobbantásának értelmét.
A varsói felkelésnek magyar vonatkozása is van: az 1944 augusztusában a németek kérésére a lengyel főváros térségébe vezényelt közel húszezer magyar katona parancsnoka, Lengyel Béla ezredes - aki a második világháború előtt katonai attasé volt Varsóban - megtagadta a fegyveres fellépést a lengyelek ellen. A magyarok nem akadályozták a felkelőknek küldött utánpótlás áramlását, és a felkelők segítéséért néhányukat a nácik ki is végezték. Sírjaikat és emléküket a mai napig ápolják a főváros környéki településeken.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
