Amikor a politika uralta az olimpiát
2012. július 31. 08:55
Geoolimpia - így nevezik az angolszász irodalomban, amikor a politika részt követel magának az ötkarikás játékokban, propagandacélokra használja esetleg bojkottal fenyegeti meg. Rasszizmus, nacionalizmus, terrorizmus: íme nyolc pillanat a modern kori nyári olimpiák történetéből, amikor nem csak a sporté volt a főszerep.
1908: angol-amerikai, finn-orosz ellentét
Az 1908-as londoni olimpia volt az első az ötkarikás világjátékok sorában, ahol megnyitó ünnepséget rendeztek. A bevonuló nemzetek zászlókkal tisztelegtek VII. Edward király és a 65 ezres publikum előtt. Nem úgy az amerikai zászlóvivő (képünkön), aki már-már a felségsértés határát súrolva nem eresztette le a csillagos-sávos lobogót a brit uralkodó előtt. Hozzá csatlakozott a tengerentúliak diszkoszvetője, Martin Sheridan, aki büszkén jelentette ki: „nem eresztjük le a zászlót a földi király előtt”.
A latens angol-amerikai ellenségeskedés a maratoni futás utolsó másodperceiben ismét a felszínre tört. Történt ugyanis, hogy az olaszok versenyzője, Dorando Pietri olyannyira elfáradt a 40 kilométeres futás végére, hogy orvosoknak kellett átcipelniük a célvonalon, ami szabálytalan volt. A diszkvalifikációról egy órán keresztül ment a huzavona; az olaszt végül kizárták, a nyertes a második helyen befutó amerikai Johnny Hayes lett.
Nem csak ezektől volt azonban hangos az első londoni olimpia: az akkor orosz befolyás alatt álló Finnország például zászló nélkül vonult, Észak-Írország pedig az egész viadalt bojkottálta, amiért Nagy-Britannia nem garantálta számukra a területi függetlenséget.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
