Szeptembertől újra látogatható a vásárhelyi Teleki Téka
2012. július 5. 16:38 Katona Zoltán
Ez év szeptemberétől újra látogatható lesz Erdély egyik legjelentősebb művelődéstörténeti öröksége, a vásárhelyi Teleki Téka. A Teleki Sámuel gróf alapította könyvtár a nehézségek ellenére több mint kétszáz éve őrzi az európai művelődés, valamint a magyar könyvkultúra kincsnek számító remekműveit.
"Mineralogica Collectiommal hagyom és legálom"
„Ifjúságomtól fogva nagy költséggel, szorgalmatossággal és fáradsággal szerzett és ezután is amíg élek Isten segedelmével szerzendő könyveimet, ezekhez kötvén boldogult kedves Feleségemnek magyar könyvgyűjteményit is a’ maga kívánsága és rendelése szerint; Mineralogica Collectiommal hagyom és legálom, mint Házam ‚ s Famíliám beli örökös Fidei Commissumot maradékaimnak, és successoraimnak gondviselések és jót állások alatt, a’ tudományoknak Nemzetemben, Hazámban előmozdításokra: kötelességekben tévén maradékaimnak, és successoraimnak, hogy azokat és azoknak editioit szám és Catalogusok szerint nevezett Maros Vásárhelyi házamnál avégre készített épületemben az én nevem alatt tartsák, jó gondviseléssel conserválják, azokból soha egyet is el ne idegenítsenek, el ne adjanak…” – írta végrendeletében gróf Teleki Sámuel (1739–1822) főispán, guberniumi tanácsos, Erdély kancellárja.
A könyvtáralapító Teleki Sámuel már akkor tudta, hogy egy olyan könyvtárat teremtett, amelyet az utókor becsülni fog, s az azóta eltelt több mint két évszázadban valóban bebizonyosodott, hogy Erdély egyik legjelentősebb művelődési hagyatékát hozta létre. Egy olyan enciklopédikus tudománytárat, amely az elmúlt évszázadok európai könyvkultúrájának egyik leggazdagabb gyűjtőhelye. A Teleki Téka alapítása és gyarapítása a kancellárt Erdély egyik legfontosabb mecénásává tette. Akárcsak gróf Mikó Imre főkormányzó, akit „Erdély Széchenyijeként” emlegetnek, Teleki Sámuel is tevékenységénél, kultúrapártoló munkájánál fogva azok sorában említhető, akik később a legnagyobb erdélyi kultúrkezdeményezéseket indították el.
A Teleki Téka az elmúlt két évszázad alatt – függetlenül a történelem és a politika alakulásától – nagyban meghatározta Erdély és ezen belül Marosvásárhely szellemi súlyát. Jól jelzi ezt, hogy már a 19., de főként a 20. században is utazók ezrei csak azért álltak meg a városban, hogy
a nagy hírű intézményben, az ősrégi könyvek és nyomtatványok között kutassanak, feltárjanak, tudományos munkát folytassanak, vagy egyszerűen csak nézelődjenek. A Téka jelenléte Marosvásárhelyen azt a szellemi komfortérzést nyújtotta, illetve nyújtja ma is, hogy egy európai kulturális központhoz méltó szellemi potenciállal rendelkező városban él az ember.
Teleki Sámuel alig húszévesen, 1759-ben kelt útra, Európa híres egyetemein (Bázelben, Utrechtben, Leydenben, Párizsban) tanult, és már ebben az időben gyűjteni kezdte a könyveket. Közéleti szerepeket vállalt, Mária Terézia uralkodása alatt királyi kamarás lett, majd küküllői főispán és erdélyi kormányszéki tanácsos, 1787-ben pedig alkancellárrá nevezték ki. Előbb Váradra, majd kancellári kinevezésekor Bécsbe költözött, és ott is maradt élete végéig. A napóleoni háborúk közeledtével azonban aggódni kezdett könyvei sorsáért, és 1797-ben a könyvtárát szekereken Marosvásárhelyre szállíttatta, illetve eldöntötte, hogy ebben a városban könyvesházat építtet. 1799-ben kezdték el az építkezést, és 1802-re állt az épület, ez év őszétől már használták is a könyvtárat. Teleki ekkor hazajött, és személyesen irányította a házban a könyvek elhelyezését.
Élete végéig szívén viselte szeretett „bibliothecája” sorsát, erről az is sokat elmond, hogy 1822. augusztus 7-én bekövetkezett haláláig rendszeresen új könyveket küldött a Tékának, illetve levelezett annak könyvtárosaival. Végakaratában a következőket írta: „Kérem az Erdélyi Reformatum Fő Consistoriumot is atyafiságosan és bizodalmasan, hogy… a köz-használásra rendelt Bibliothecamnak Institutumára nézve… superattentióval legyen és az iránt kinyilatkoztatott utolsó-akaratomat minden részben teljesíttesse.” Halála után azonban megkezdődött az egyház és családja között egy nagyon hosszú vita a könyvtár felügyeletéről, annak tulajdonlásáról. Ezt a vitát utódai, köztük a híres Afrika-kutató Teleki Sámuel folytatták; az Erdélyi Református Főkonzisztóriummal csak 1918-ban jött létre a megállapodás.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
