Mi volt az oka a Lusitania gyors süllyedésének?

2012. július 4. 12:18

A közel egy évszázada elsüllyedt személyszállító hajó sorsát sokáig titok övezte, s tartotta magát az a kevéssé életképesnek tűnő elmélet, miszerint a briteknek kell viselniük a rakodótérbe rejtett, nagy erejű robbanóanyagok szállítása okozta katasztrófa felelősségét. Azonban egy új kutatás megállapította a hajó süllyedésének valódi okait és felmentette az angol kormányt a vádak alól.

A Cunard Lines vállalat hajóját 1915. május 7-én egy német U-20 típusú tengeralattjáró torpedózta meg, miközben New Yorkból Londonba tartott. 18 perc alatt süllyedt el, 1198 civil halálát okozva, miközben 13 kilométerre volt Írország partjaitól. A legtöbb halott brit állampolgár volt, de 114 amerikai is életét vesztette a katasztrófában. A hajó elsüllyesztése az Atlanti-óceán mindkét felén hatalmas felháborodást keltett, és meggyorsította az Egyesült Államok hadbalépését.

Évtizedekkel ezelőtt a szakértők azt állapították meg, hogy a kormányt terheli a felelősség, hiszen a brit vezetés tette lehetővé, hogy a nyugati frontra szánt nagy mennyiségű robbanóanyagot a hajó sajt- és marhahússzállítmányai közé rejtsék. Állításuk szerint ezek a veszélyes anyagok egy második robbanást okoztak a hajón a torpedó becsapódása után, ami a 240 méteres monstrum gyorsabb süllyedését idézte elő, azelőtt hogy megérkezhettek volna a mentőcsapatok.

Azonban az új kutatás során nem találtak bizonyítékot a brit kormányt ért támadások igazolására, s a túlélők elbeszélései szerint is a kazán okozta a második robbanást. A kutatócsapat leszállt a tenger fenekére is, hogy a 90 méter mélyen fekvő roncsokat tüzetesebben megvizsgálja. Majd egy sor ellenőrzött robbantással tesztelték, mi is okozhatta a második robbanást. A túlélők feljegyzései alapján nem tűnik valószínűnek, hogy ezt a lőgyapot okozta, mivel az azonnal felrobbant volna, nem pedig 15-20 másodperces késéssel. Azt az elméletet is megcáfolták, miszerint a második robbanást egy szénpor öngyújtó idézhette elő, mivel ez nem lett volna elég egy akkora szerkezeti károsodás előidézésére. Köztudott, hogy töltények is voltak a raktérben, azonban ezek nem minősültek háborús „lőszernek”, így szállításuk egy személyszállító hajón engedélyezett volt.

Ehelyett a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a második robbanás valóban a kazánból jött, amely azonban egymaga nem okozott volna jelentős kárt. Úgy vélik, a gyors süllyedést egyszerűen a jól irányzott torpedótalálat idézhette elő.

A Német Császárság az óceánjáró katasztrófáját követően arra hivatkozott, hogy fegyverszállító kereskedelmi hajóként a Lusitania nem tarthatott igényt polgári elbánásra. Az utasokat a németek jóval a hajó kifutása előtt, fizetett újsághirdetésekben figyelmeztették. Bár a brit kormány tagadta, az óceánjáró valóban hadianyagot csempészett a nem hadviselő Egyesült Államok területéről a hadban álló Egyesült Királyságba.