Emberi csontokat őrizhetett meg a 94 éve elsüllyedt brit tengeralattjáró

2012. június 20. 15:33

Fényképeket készítettek a HMS E14-ről annak végső nyughelyén, 94 évvel az után, hogy a tengeralattjáró a heves ágyútűzben elsüllyedt. Ezek a képek azt mutatják, hogy a roncs szinte érintetlen, a legénység tagjainak maradványai pedig még mindig a tengeralattjáró fedélzetén vannak. A vízi jármű roncsának pontos helyét addig nem ismerték, mígnem török búvárok ebben a hónapban le nem merültek és azonosították a maradványokat. A brit kormányt már értesítették a felfedezésről, amely azt kéri a török hatóságoktól, hogy a területet hadisírrá nyilvánítva biztosítsák annak megóvását.

Az E14 1918 januárjában süllyedt el, a katasztrófa következtében 25 ember veszett a hullámsírba. Vesztét az oszmán hadsereg torpedója okozta, mikor a hajót a 70 kilométer hosszú, az Égei-tengert a Márvány-tengerrel összekötő tengerszoroshoz, a Dardanellákhoz küldték. A tengeralattjárót Geoffrey White korvettkapitány vezette. Amikor a kapitány felismerte, hogy a heves ágyútűz közepette nem tudja a tengeralattjárót biztonságos módon a nyílt tengerre vezetni, úgy döntött, hogy inkább kiköt. „Isten kezében vagyunk” – emlékezett vissza a posztumusz Viktória-keresztben részesülő White kapitány utolsó szavaira az egyik túlélő; néhány pillanattal később a kapitány életét vesztette, a tengeralattjáró pedig elsüllyedt.

Három évvel korábban, a szövetségeseknek a Dardanellák elleni ostromakor ugyanez a hajó elsüllyesztett egy oszmán őrhajót és egy óceánjáróból csapatszállítóvá alakított White Star óceánjárót, egy további hadihajót pedig működésképtelenné tett. Az 1915-ös sikeres ostromban való részvételéért Edward Boyle kapitányt szintén Viktória-kereszttel tüntették ki; Boyle később további két misszióban vett részt a Márvány-tengeren.

A roncsot hároméves kutatómunka után Selçuk Kolay tengeri építész és Savas Karakas búvár-filmrendező fedezte fel a török partoknál. A kewi Nemzeti Levéltárban folytatott kutatómunka és a part menti védelmi vonalak felmérése után ugyan sikerült a tengeralattjáró roncsát lokalizálni, de két évet vett igénybe, mire a török hatóságok által kiadott engedélyek birtokában megkezdhették a merülést. A roncsot 20 méter mélyen, 240 méterre a partoktól fedezték fel.