Megtalálták a fejbe lőtt Lincolnhoz elsőként odaérő orvos jelentését

2012. június 6. 15:19 MTI

A washingtoni Ford színház elnöki páholyába sietve, Charles Leale a földön fekve talált rá Lincolnra. Az orvos azonnal brandyt és vizet hozatott az eszméletlenül fekvő elnökhöz. A szakember rég elveszett jelentését, amelyben a halálosan megsebesített elnök megmentéséért tett erőfeszítéseit írta le, a múlt hónapban találták meg a Nemzeti Archívumban (National Archives) őrzött dobozok egyikében.

Az orvos mindössze 12 méterre ült Lincolntól az 1865. április 14-én bekövetkezett végzetes estén. Leale látta, ahogy a merénylő, John Wilkes Booth a színpadra ugrik és meglóbálja tőrét, majd hallotta a kiáltást, hogy "az elnököt megölték". Az orvos utat tört magának a tömegben abban a hitben, hogy Lincolnt leszúrták, ezért a páholyba érve felszólította a jelen lévőket, hogy vágják le a kabátot az elnökről.

"Elkezdtem megvizsgálni a fejét (mivel a válla mellett nem találtam sérülést) és hamarosan kitapintottam egy nagy véralvadékot, amely nagyjából két és fél centiméterrel a nyakszirtcsonton futó felső tarkóvonal alatt húzódott. Az alvadékot könnyedén elmozdítottam, majd a bal kezem kisujját becsúsztattam a lövedék által okozott, tökéletesen sima felületű lyukba, és megállapítottam, hogy a golyó behatolt az agyvelőbe" - írta jelentésében.

Az orvosi jelentést a tragédiát követően vélhetően iktatták és bedobozolták, így 147 éve nem látta senki. Az Abraham Lincoln által írt, vagy neki szánt dokumentumok azonosításával és publikálásával foglalkozó Papers of Abraham Lincoln elnevezésű projekt kutatójaként tevékenykedő Helena Iles Papaioannou az amerikai hadsereg egészségügyi alakulatainak főparancsnoka által jegyzett, 1865 áprilisából származó dokumentumok között bukkant rá Leale beszámolójára.

"Ami igazán elképesztő a jelentésben, az az érezhető rögtönzés és a kizárólag tényekre szorítkozó, orvosi megközelítés" - hangoztatta Daniel Stowell, a projekt vezetője. Leale, aki mindössze 23 esztendős volt, és hat hete szolgált katonai sebészként a merénylet napján, nem beszélt vagy írt többé az élményeiről egészen 1909-ig, amikor beszédet mondott a Lincoln születésének századik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.