Károly Róbert híres aranyforintja
2012. május 17. 12:32
Florenus Ungaricalis
Harmadik szereplőként Tóth Csaba, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának munkatársa tartott előadást „Florenus Ungaricalis – Az első magyar aranyforint” címmel. A numizmatikus megemlítette a Magyarországra begyűrűzött cseh garas és a firenzei aranyforint szerepét, majd a magyar aranyforint első írásos említéséről beszélt, amely egy olmützi püspök 1326-os végrendeletében fordult elő. A történészek ebből arra következtettek, hogy Károly legalább egy évvel korábban elkezdte a magyar forint önálló, szuverén veretését.
A király haszonbérleti szerződésbe adta a pénzverő kamarákat, amelyek három helyen – Budán, Körmöcbányán és Erdélyben (valószínűleg Kolozsvárott) – működtek, mindezt az uralkodó és a bérlő közti magánjogi szerződésként kell felfognunk. A haszon ezáltal a bérlőé lett, a bérleti díjat az általa veretett forintból kellett fizetnie. Az új magyar fizetőeszköz értékét és fontosságát az alapján is meg lehet ítélni, hogy már az első magyar aranyforintnak is voltak hamisítványai.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/cabc38b0df2e8e8e1cf1e4d55e411bd6.jpg)
Az előadó ezután ismertette a forint főbb jellegzetességeit: 23 és ¾ karátos aranyból készült, egyenként 3,5 gramm súlyúak voltak, s a 14. századi kereskedői feljegyzésekben színaranyként tüntették fel az első magyar stabil fizetőeszközt. A korban bevett szokás szerint Firenzei mintára készült, ami azt jelenti, hogy kezdetben teljesen átvették a Firenze város védőszentjét, Keresztelő Szent Jánost ábrázoló díszítést, csupán a köríven futó REX CAROLUS és egy kis koronaábrázolás utalt a magyar vonatkozásokra. Egy másik típusú magyar aranyforint is ismert, amelyet szintén Károly veretett, ám erről csupán írott források emlékeznek meg; ez egy 1785-ös hamburgi árverésen bukkant fel, s egy rajzról ismerjük, pedig kuriózum lehetne, hiszen önálló ábrázolások díszítik.