Amikor Franciaország balra fordult
2012. május 9. 16:23
A leköszönő elnök
1974-ben, 48 évesen választották meg Franciaország köztársasági elnökének Valery Giscard d'Estaing-ot, ezzel ő lett az ország harmadik legfiatalabb elnöke Napóleon és Jean Casimir-Perier után. „Változás a folyamatosságban” – hirdette az elnök, ami alatt a francia társadalom modernizálását értette, ezzel ez lett a hét évig tartó elnöki időszak legfontosabb sarokköve.
Valery Giscard d'Estaing többek között 21-ről 18 évre szállította le a nagykorúság korhatárát, szorgalmazta a TGV gyorsvasút illetve az internet előfutárának is tekinthető Minitel fejlesztését. 1975-ben meghívta az NSZK, Olaszország, Japán, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányfőit Rambouillet-be a G6 megalakítására, amelyből aztán a világ nyolc legnagyobb gazdasági hatalmát – Oroszországgal és Kanadával kiegészülve – tömörítő G8 alakult ki.
Sokan kritizálták, amikor igen kockázatos külpolitikai játszmába bonyolódott távol a francia határoktól, Mauritániában. Az Opération Lamantin keretében vadászgépeket küldött a jelenleg is aktív Polisario-gerillák ellen, miután azok katonailag megszállták a Nyugat-Szaharát. Azonban még a titkos katonai tervek sem tudták megmenteni a Párizs által favorizált mauritániai vezetőt, Mokhtar Ould Daddahot, akinek hatalmát saját hadserege döntötte meg.
Tekintélyét még ennél is jobban kikezdte, amikor napvilágra került, hogy szoros kapcsolatot ápolt a Közép-afrikai Köztársaság élén álló Bokassa-rezsimmel, ami azért volt politikailag kényes ügy, mivel Jean-Bédel Bokassa diktátor illegális gyémántcsempészetet folytatott. Valery Giscard d'Estaing katonailag és pénzügyileg is támogatta az afrikai diktátort, akitől csak kormánya népszerűségcsökkenése után távolodott el. A Canard Enchaîné értesülése szerint Giscard d'Estaing is kapott ajándékba gyémántot Bokassától, aki később Franciaországba menekítette ki vagyonát – és saját magát.
Az elnök belpolitikai tevékenységével sem szerzett túl sok támogatót a konzervatív választók és a gaulleista párt tagjai körében. Rivalizálása saját miniszterelnökével, Jacques Chirackal oda fajult, hogy utóbbi 1976-ban lemondott, helyére a „Franciaország legjobb közgazdászának” tartott Raymond Barre került. Az 1978-as törvényhozási választásokat váratlanul a jobboldali koalíció nyerte, de Giscard d'Estaing lába alól kezdett kicsúszni a talaj. Az elnök az 1981-es elnökválasztáson végül alulmaradt baloldani kihívója, az üstökösként feltörő François Mitterrand ellen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
