Brit kormányfők: az elsők
2012. május 8. 15:33
1979. május 4-én Margaret Thatcher lett az első női lakója a Downing Street 10-nek. A Vaslady 1975 és 1990 között állt a Konzervatív Párt élén, miniszterelnöki posztját egészen 1990-ig töltötte be. Íme néhány további első a szigetország kormányfőinek hosszú sorából.
Nagy-Britannia első miniszterelnöke Sir Robert Walpole (1676-1745) volt, igaz, ez a cím akkoriban még nem létezett. A whig politikus I. György és II. György uralkodása alatt volt kormánytag, szolgálati idejét általában 1721-től számítják, amikor a Kincstár Első Lordja lett. Hatalmas befolyása révén érdemelte ki a miniszterek közötti elsőséget (prime). Visszavonulásáig, 1741-ig irányította kabinetet, ezzel ő lett az ország történetének leghosszabb ideig regnáló miniszterelnöke.
Az első skót miniszterelnök John Stuart, Bute harmadik grófja volt. A Térdszalagrend lovagja, egyben királyi titkos tanácsos, III. György uralkodása alatt, 1762–1763 között viselte a miniszterelnöki tisztséget. Stuart arról is nevezetes, hogy ő volt az első tory politikus, aki a miniszterelnökségig vitte. Az angolok megvetették, mivel a jakobita felkelést igen ügyetlenül kezelte. Csupán 317 napig élvezhette a miniszterelnöki bársonyszéket, ezzel ő lett a hatodik legrövidebb ideig hivatalban levő brit kormányfő.
Lord Northnak (1732-92) adatott meg először Nagy-Britannia történetében, hogy miniszterelnökként a Downing Street 10-be költözzön. (1779-ig a brit kormányfők néhány házzal arrébb, a Downing Street 5-ben laktak.) Lord North több kulcspozíciót is betöltött – volt belügy- és pénzügyminiszter is – mielőtt III. György király rábízta volna a kabinet vezetését, s ő volt az is, akinek idején Nagy-Britannia elvesztette az amerikai kolóniák elleni háborút (amerikai függetlenségi háború).
Az első és egyetlen, merénylet áldozatául esett brit miniszterelnök Spencer Perceval volt, de szintén ő volt az egyedüli a végrehajtó hatalom birtokosai közül, aki igazságügyi miniszterként dolgozott kormányfői megbízatása előtt. Az 1762-ben született Percevallal egy dühös kereskedő, John Bellingham pisztolylövéssel végzett 1812-ben a képviselőház előcsarnokában. A miniszterelnököt a charltoni (Délkelet-London) Szent Lukács-templomban helyezték végső nyugalomra.
William Gladstone nevéhez nem kisebb bravúr fűződik, mint hogy egyedüliként négy alkalommal is miniszterelnökké választották a szigetországban. S egyben a legidősebb is: 84 éves is elmúlt, amikor végképp búcsút intett a brit politikától. Pályafutását tory képviselőként kezdte, majd többedmagával megalapította a Liberális Pártot, amelynek 1867-től vezetője lett. Gladstone nevéhez fűződik a titkos szavazás bevezetése és a választójog kiszélesítése.
Az első, s eleddig egyetlen zsidó származású brit miniszterelnök az a Benjamin Disraeli (1804-81) volt, aki Gladstone-nal együtt – egészen pontosan az ő rivalizálásuk – három évtizedig meghatározta a brit belpolitikát. Születését a londoni spanyol és portugál zsinagógában vették nyilvántartásba, de később, 12 éves korában a Szent András-templomban átkeresztelték. Így indulhatott meg üstökösszerű karrierje, a zsidók előtt ugyanis egészen 1858-ig zárva volt a politikusi pálya.
A hivatalos elnevezést (prime minister) először Sir Henry Campbell-Bannerman (1836-1908) viselhette, előtte ugyanis a kormányfő megnevezése a First Lord of the Treasury (a kincstár első lordja) volt. (A cím annyira meggyökeresedett a brit politikában, hogy a Downing Street 10-en egy tábla a mai napig jelzi.) CB – ahogy politikustársai nevezték – elkötelezett híve volt a szabadkereskedelemnek, s liberálisként az ír önkormányzatiság rendezése mellett tört lándzsát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
