Badiny Jós Ferenc

2012. április 30. 13:25

A Nógrád megyei Gácson született Badiny Jós Ferenc balassagyarmati gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után a Ludovika Akadémián tüzér- és repülőkiképzésre jelentkezett. Tiszti pályafutását követően 1940-ben kivált a honvédség kötelékéből, s a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkezett.

Az orosz megszállás miatt menekülnie kellett, s Rómába ment, ahol ékírásos nyelvi és művelődéstörténeti képzésben vett részt. Az olasz fővárosban készítette el tantervét, melynek alapján Buenos Airesben a Jezsuita Egyetemen tanszéket nyitott 1966-ban. Rómát 1946-ban hagyta el, amikor Argentínába ment, ahol sumerológiával kezdett el foglalkozni.

Kisgyermekként az édesanyjától hallott magyarság-szemlélet később is nagyban meghatározta gondolkodásmódját. A szemlélet szerint nem csak a finnek a rokonaink, hanem Eurázsiában élő sok nép is a testvérünknek tekinthető, például az „eurfáteszi Mezőföldön” írásos bizonyítékokat is találni rájuk. Így jutott el a magyar-sumér rokonság sokat vitatott téziséhez.

Az oktatás mellett tudományos munkásságot is folytatott, részt vett a Nemzetközi Orientalista Kongresszuson, ahol az esztergomi kápolna oroszlános díszítésének mezopotámiai eredetét próbálta igazolni. Bizonyítását „Altaic People’ s Teocracy” címmel fogadta el a Michigani Kongresszus. 1971-ben a Canberrai Kongresszuson Argentína képviseletében a mezopotámiai őslakos pártusok és a magyarok rokoni kapcsolatát boncolgatta.

Jézus pártus származásának hirdetője vallásalapítóként is működött, amikor létrehozta a Vatikántól „független” Magyar Egyházat. Felesége halálát követően hazaköltözött, s megalapította a miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetemen – mely nem felsőoktatási intézménynek minősülő tanintézmény – az Ókori-, közel-keleti és sumerológiai Tanszéket, melynek tanszékvezetője lett.

Badiny Jós Ferenc elméletével kevesen értenek egyet, bár vannak követői. Az autodidakta történész, nyelvész és sumerológus teológiai elméleteit az egyház elutasítja, történészi következtetéseit és a magyar-sumér rokonság tézisét a magyar történészek közül sokan élesen kritizálják.

Főbb művei:

• A megtalált magyar őstörténelem, Ausztrália, 1967.
• A sumir-magyar nyelvazonosság bizonyító adatai, Buenos Aires, 1968.
• Az Ister-Gami oroszlánok titka, Buenos Aires, 1979.
• Nyelvtudomány és őstörténet, Buenos Aires, 1982.
• Alap¬elvek a magyar őstörténet kutatásában, Buenos Aires, 1989.