Erotika, harc és történelem
2012. április 16. 15:59 Bus András, Fencsik Tamás
Róma réme: Spartacus
A birodalom legnagyobb félelmének, a római történelem harmadik rabszolgafelkelését (i.e. 73-71) vezető Spartacusnak származását és élettörténetét máig sokan vitatják. A sokat ismételt trák jelzőből valószínűleg nem a gladiátor származására, hanem küzdőstílusának típusára vonatkoztathatunk. Plutarkhosz szerint műveltségét tekintve pedig inkább görög volt mint nomád. A legelterjedtebb elmélet szerint Spartacus (i.e. 109-71) egy római segédcsapatból dezertáló katona lehetett, akit elfogása után rabszolgának adtak el, majd Lentulus Batiatus iskolájában gladiátornak képeztek ki.
Néhány esztendővel később (i.e. 74) Spartacus és körülbelül 70 követője fellázadt, majd a capuai gladiátoriskola konyhakéseit és egyéb fegyvernek használható eszközeit magukhoz véve a Vezúv tetejére menekültek. A vezető erőfeszítéseinek ellenére, serege fosztogatásokba kezdett. A szenátus alulértékelte a veszélyt, s csupán egy 3 ezer fős, sebtében összeverbuvált sereggel követte őket. Az ötletes rabszolgák az éj leple alatt a meredek domboldalon kötélhágcsók segítségével leereszkedve rajtaütöttek a Claudius Glaber praetor vezette meglepett és álmos seregen.
A győzelem után Itália rabszolgasorba taszítottjai tömegével csatlakoztak a szabadságot ígérő Spartacushoz, akinek serege időközben 70 ezer fősre duzzadt. A szokatlan haditechnika és a szabadság vágya elég erőt adott nekik, hogy felvegyék a versenyt a világ legerősebb katonai államával. Több légió legyőzése után az Alpok lábait elérve azonban Spartacus váratlanul délre fordult. Valószínűleg a tömeg nagy része az itáliai rabszolgahadjárat folytatása mellett érvelt, s nem vágyott a biztonságot jelentő gall területekre.
A szenátus belátta, hogy a lázadás rendkívül nagy veszélyt jelent a rabszolgatartó társadalom létére. Róma leggazdagabb embere, Crassus 8 kipróbált légiójával, mintegy 40-50 ezer fős, képzett katonákból álló sereggel akarta útját állni a kilikiai kalózok szerződésszegésének köszönhetően az itáliai csizma orránál hoppon maradt lázadóknak. I.e. 71-ben a bekerített rabszolgák még kitörtek a római szorításból, azonban Brundisium felé menekülve Lucania mellett végső vereséget szenvedtek. A csatában – a rabszolgák zöméhez hasonlóan – maga Spartacus is életét vesztette.
A dühös Crassus elrettentő szándékkal mintegy 6 ezer túlélőt feszített keresztre a Via Appia mentén, a látvány vészjósló üzenete az volt: ne húzz ujjat Rómával!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
