Betegségekkel járt a római hódítás

2012. március 19. 08:54

Britannia földjére először Caesar uralkodása idején, i.e. 55-54 között léptek római katonák, amivel elindult a szigetország beolvasztása a hatalmas birodalomba, de csak Claudius császár korában, i.sz. 43-ban hódította meg a végsőkig ellenálló helyi törzseket a császári hadsereg.

A régészeti kutatások azt mutatják, hogy a római hódítás megtörte a vaskori tendenciák kontinuitását, már ami a temetkezési szokásokat illeti. Legalább ilyen fontos, amire korábban már több tanulmány is rámutatott, hogy a hódítás drámai változásokat idézett elő a helyi közösségek egészségi állapotában. Amellett, hogy egyre több halat kezdtek fogyasztani, a fogbetegségek, az angolkór és a skorbut kockázata is megnőtt, de nagyobb arányban fordultak elő a különböző fertőző és metabolikus betegségek.

A romanizáció dinamikus és változatos folyamat volt. A földművelésben, a vallásban, a társadalomban és a gazdaságban bekövetkezett változások egyértelműen kimutathatók, bár azt hozzá kell tenni, hogy ez eltérő módon zajlott, annak megfelelően, hogy a hagyományok és a katonai megszállás milyen interakcióban állt egymással. Korábban az a nézet terjedt el, hogy a folyamat egyoldalú volt, a helyi közösségeket a rómaiak egyszerűen „polgárosították”. Az újabb elméletek viszont határozottan azt állítják, hogy valójában ez többdimenzionális volt, a közösségek egymásra hatottak, ezért maga a romanizálás fogalma is félrevezető.

Az angliai Dorsetnél folyó kutatások kimutatták, hogy a település populációja először még elföldelte halottait, de ahogyan a római hódítás intézményei meggyökeresedtek, egyre inkább elterjedtek a temetők. Az összehasonlító elemzés eredménye szerint a romanizáció egészségügyi szempontból igen káros volt a helyi populációkra, különösen ami a felnőtt férfiakat illeti. További érdekesség, hogy a halottakat ekkor már úgy temették el, hogy abból nem lehetett tisztán következtetni az adott személy társadalmi rangjára.