160 éve született Csonka János, a karburátor feltalálója

2012. január 22. 12:04 MTI

Apja, Tsonka Vince "gépépítő" kovácsmester volt Szegeden. Csonka János az ő műhelyében szerezte első tapasztalatait. Tizenkilenc éves korától vasúti műhelyekben dolgozott, közben brit, svájci és francia üzemekben tanulmányozta a gépgyártást. 1877-ben a 32 pályázó közül legfiatalabbként elnyerte a Budapesti Műegyetem gépipari tanműhelyének vezetői posztját, amelyet több mint fél évtizeden át töltött be. A gyakorlati oktatásban saját költségére szakmunkásokat alkalmazott, így a műhely gépeit felhasználhatta saját találmányaihoz is.

1879-ben készítette el az első magyar gázmotort. 1887-től a Ganz-gyár vezérigazgatója, Mechwart András felkérésére a gyár fiatal mérnökével, Bánki Donáttal dolgozott együtt. 1890-ben kismotort szerkesztettek a mezőgazdaság és a kisipar céljaira, ez Ganz-motor - Bánki-Csonka motor - néven ismert. Jelentős közös alkotásuk az automatikus csőgyújtással működő motor és a gázkalapács is.

1893. február 11-én kértek szabadalmat leghíresebb találmányukra, a karburátorra (benzinporlasztóra). A robbanómotorok gyakorlati alkalmazásának legfőbb nehézsége addig a benzingőz és a levegő megfelelő és állandó arányú keverése volt, mivel ezen múlt a motor egyenletes működése. A karburátor, amelyen tűszabályozás, féklevegő-bevezetés és pillangószelep is volt, a kölniszóró mintájára juttatta a benzingőzt a hengertérbe. (A porlasztót a német Wilhelm Maybach is kidolgozta, de ő csak 1893 augusztusában kért rá szabadalmat, amelyet Bánki és Csonka bejelentése miatt nem kapott meg.) A tökéletesített porlasztót a benzinmotoros autóknál a hetvenes években szorította csak ki az elektronikus befecskendezés, de egyszerűsége és olcsósága miatt motorkerékpárokon ma is gyakori a használata.

Csonka járműveket is tervezett, így motoros triciklit, majd 1905-ben a Postának levél- és csomaggyűjtő autót - ettől az időponttól számítják a magyar gépkocsigyártást. Ez a négyütemű, négyhengeres és vízhűtéses motorral ellátott jármű átlagosan 26 km/óra, maximálisan 35 km/óra sebességet ért el. Ő készítette az első magyar kompresszoros motort, tervezett csónak-, bányamozdony-, sínautó- és tűzoltóautó-motort, autóbuszt és személygépkocsit is.

A motorgyártásban ő alkalmazta először az alumíniumot, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást és a vezérelt szívószelepet. Mivel a vezető gépgyárak tiltakoztak ipari tevékenysége ellen, motorterveit 1912-ben eladta.

1924-es nyugalomba vonulása után háza alagsorában gépműhelyt nyitott, ahol motorokat gyártott. Az 1938-ban már háromszáz alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásból jött létre az alapító halála után, 1941-ben a Csonka János Gépgyára Rt. (a későbbi Kismotor- és Gépgyár).

Csonka állította össze az első magyar automobil szakszótárt, műszereket, mérő- és anyagvizsgáló berendezéseket is tervezett. Utolsó szabadalmát 84 évesen nyújtotta be egy láncfűrészre. Sokoldalú és magas színvonalú tevékenységének elismeréseként a Mérnök Kamara engedélyezte az egyszerű gépészkovácsnak, hogy használhassa a gépészmérnöki címet.

Csonka János 1939. október 27-én halt meg Budapesten. Nevét viseli a Csonka János-díj, amellyel a magyar járműipar műszaki fejlesztésében kiváló eredményt elérő szakembereket jutalmazzák.