A történelem szól az amerikai hadsereg karcsúsítása ellen
2012. január 13. 11:33
Katonai vezetők történelmi példákra hivatkozva kritizálják Barack Obama elnök új elképzelését, amely a hadsereg létszámának csökkentését irányozza elő. A tisztek szerint többször is előfordult már ehhez hasonló lépés, és az Egyesült Államok mindig rosszul jött ki belőle.
Miután Obama a védelmi kiadások csökkentését javasolta a Pentagonban, a tiszti kar történelmi analógiákra hivatkozva sürgette a demokrata elnököt, győződjön meg róla, hogy az ország nem fogja megismételni azokat a hibákat, amelyek a múltban a katonai felkészületlenségből adódtak. „Főparancsnokként nem hagyom, hogy ez megtörténjen” – mondta az elnök. Néhány tisztviselőt azonban ezzel nem tudott megnyugtatni, szerintük a tervezett megszorítások néhány programot túlságosan szűkítenének, ezért új katonai stratégiát vázoltak fel.
A legsúlyosabban érintett haderőnem a tengerészgyalogság, amely akár 100 ezer katonát is veszthet. A második világháborút követően minden háború után – magyarázzák a hadtörténészek – az elnökök abban a reményben csökkentették a hadsereg létszámát, hogy gyors "megtakarítást" érhetnek el, s úgy gondolták, hogy a hadsereget illetően elég a kiváló légierőre támaszkodni.
Bob Scales vezérőrnagy, az Army War College egykori igazgatója egy interjúban azt nyilatkozta, hogy Obama megfeledkezett a történelmi tanulságokról. „Mindig kifogyunk a reguláris katonákból. Azt mondták, hogy nem következik egy másik világháború, vagy másik Korea, Vietnám. De mindig jött egy új háború.”
A Fegyveres Szolgálatok Bizottságának elnöke, a republikánus Buck McKeon szerint a költségcsökkentés mindig a hadsereg felkészületlenségét eredményezi. „Az idő elteltével rádöbbenünk, hogy ez egy rossz stratégia volt” – mondja McKeon. „A második világháborúban fiainkat megfelelő felszerelés, kiképzés és vezetés nélkül küldtük Afrikán keresztül, ami rendkívül sok emberéletbe került.”
1946-ban Harry Truman elnök a hadsereg létszámát nyolcról félmillióra csökkentette. Scales szerint Truman egyszerűen nem számolt egy újabb háború lehetőségével, amit egyesek szerint Kína is észlelt, s gyengeségként értékelte a koreai háborúban (1950-1953)
Dov Zakheim, aki a Pentagon egyik számvevője volt az iraki és afganisztáni háború kezdetén, egyetértett az érveléssel. „Az utóbbi időben semmi jelentős stratégiai elképzelésünk nem volt, éppen úgy, mint a koreai háború előtt, amikor is Louis Johnson védelmi miniszter csökkentette a csapataink számát, ezért gondolhatták az észak-koreaiak és a kínai kommunisták, hogy nem fogunk harcolni” – mondta Zakheim.
A konfliktust követően Eisenhower növelte a légierő költségvetését, és megpróbált a B-52-es bombázókra és a nukleáris fegyverekre támaszkodni. Vietnám után a Carter-kormányzat szintén radikális csökkentést irányzott elő. „Minket is megdöbbentett, amit találtunk” – mondta McFarland, aki a Reagan-adminisztráció idején a Pentagonban dolgozott. „Volt, hogy nem tudtuk használni a repülőgépeket, mert a pilótáinknak nem volt meg az elegendő repült óráik száma, ami nélkül nem szállhattak fel. A hajók nem futhattak ki, mivel nem volt elegendő üzemanyag” – tette hozzá.
A történelemben nem Obama az első, aki karcsúbb és mozgékonyabb hadsereget akar. Donald Rumsfeld ugyanezt tette a Bush-kormány idején, és naivan azt feltételezte, hogy az iraki háborút a sokkoló és félelmet keltő bombázással egyszerűen meg lehet nyerni.
A Pentagon egyelőre nem közölte, hogy milyen mértékű lesz a csapatlefaragás, pontos számok csak február első hetében várhatók.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
