Szeméttárolásra is használták a pompeji sírokat

2012. január 6. 08:38

A Cincinnati Egyetem doktorandusza, Allison Emmerson kutatásának eredményei alaposan rácáfolnak ama korábbi nézetekre, amelyek a pompeji sírokban felhalmozott szemét – köztük állati csontok, kézművestermék töredékek és egyéb hulladékok – odakerülése kapcsán születtek.

Az egyre kritikusabb állapotban levő romváros 19. századi kutatói még úgy gondolták, hogy a sírok két évtizeddel a Vezúv i.sz. 79-ben történt kitörése előtt kerültek ilyen lesújtó állapotba. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az i.sz. 62-ben bekövetkezett nagy erejű földrengés miatt a lakók már nem foglalkoztak a sírok rendezésével, mivel sokkal fontosabb teendőik akadtak a pusztulásnak indult városban.

Ez pusztán hipotézis volt, mondja Emmerson, aki szerint a 19. században egyszerűen elképzelhetetlennek tartották, hogy a sírok szemét tárolására is szolgálhattak. A legújabb kutatások azóta bebizonyították, hogy a földrengés után a település másodvirágzását élte, s a Római Birodalom egyik leggazdagabb régiójának fontos városa maradt.

Amikor Emmerson 2009-ben először kezdett ásatásba a területen, először a síremlékek elhelyezkedésére lett figyelmes: azokat ugyanis nem elkerítették, mint manapság, hanem a sűrű, forgalmas utak mentén lettek kialakítva. A kutatónő olyan termet is talált, ahol a víztároló két szemétgödör között helyezkedett el, benne törött étkészletekkel, háztartási hulladékkal és állatcsontokkal. Ez azonban nem számított egyedi esetnek: a szemetet sokszor a lakás padlóján gyűjtötték, az utcákra illetve sikátorokba szórták, vagy a városfal mellé helyezték.

Nincs arra bizonyíték, hogy a hulladékkezelést központi irányítás alá vonták volna, az emberek egyszerűen megtanulták, hogyan kell a szemét közelségében élni, s ez idővel teljesen elfogadottá vált. S ez igaz a sírokra is: korábban ugyan hihetetlennek tűnt, de mára kiderült, hogy ezek a helyek semmiben nem különböztek a városfaltól vagy a lakás padlózatától.