"Na, mit hozott a Jézuska?"

2011. december 24. 10:41

Évezredes vallási tradíciókat és szokásokat, a kereszténység egyik legszentebb - Jézus Krisztus földi születésének emléknapját, az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld - ünnepét is megpróbálta a totálisan berendezkedő kommunista hatalom kitörölni a naptárból és mélyen gyökerező társadalomi beágyazottságából.

Az antiklerikális harc jegyében fogant irányadás felhívta a figyelmet arra, hogy ki kell iktatni az emberek tudatából azokat a tévtanokat, amelyek szerint a karácsony Jézus születésének az ünnepe. Ehelyett a propagandamunkában hangsúlyozandó a békéért folytatott harc, a dolgozók jóléte, amely voltaképpen Sztálinnak, a "népek bölcs tanítómesterének" köszönhető. A párt főideológusai azonban tudták, hogy még a legerélyesebb, legintenzívebb propagandamunka se fogja kitörölni a dolgozók tudatából az ünnepet, de abban reménykedtek, hogy különféle eszközökkel meg lehet fosztani a karácsonyt eredeti jelentésétől.

Karácsonyi képeslap (Fotók: Emlékpont)

A szentesteünneplés letörésének leghatásosabb módszere a puszta félelemkeltés volt. Szimbolikus jelentőségű, hogy az államvédelmi bizottság 1949. december 24-én függetlenítette az ÁVH-t a Belügyminisztériumtól. Szintén a karácsonyi ünnepkör alatt történt a magyar katolikus egyház vezetőjének, Mindszenty Józsefnek az elfogatása, akit 1949. december 26-án tartóztattak le. Később karácsony másnapját egyszerűen törölték a munkaszüneti napok sorából.

Az ötvenes évekre Sztálin születésnapja vált a tél főünnepévé, december 24-e pedig átalakult fenyőünneppé. A fenyőt a Télapó hozta, s Gyed Maróz (Fagy Apó) örvendeztetette meg az ifjúságot, de hogy túlságosan nagy kultusza ne támadhasson, megtiltották a karácsony előtti bérszámfejtést, gyorsan megoldva ezzel az ajándékozás problémáját. A karácsony átformálásánál fő szempont volt a kommunista ifjúság átnevelésének a kérdése.

A fenyőünnep kézenfekvő lehetőséget nyújtott arra, hogy intenzív propagandamunkával száműzzék a családok életéből a reakciós, klerikális csökevényeket, a megfigyelőknek, feljelentőknek pedig remek alkalom kínálkozott az ideológiai előrehaladás feltérképezésére. Egy-egy ártatlannak tűnő, "Na, mit hozott a Jézuska?" kérdésből rögtön kiderült, hogy a fenyő hozza-e az ajándékot, a Télapó, vagy pedig még mindig a Jézuska. A házbizalmik fáradhatatlanul látogatták a lakásokat, vizsgálták az ünneplési szokásokat, a kommunista ideológia által átszellemült tanárok pedig ártatlannak tűnő kérdésekkel, fogalmazásokkal mérték fel a diákok "karácsonyi beállítottságát".

A vallásos világnézet elleni harcnak volt része tehát a vallásos tartalomtól megfosztott, kiüresített karácsony is. Gyakorlatilag ugyanolyan társadalmi ünnepet csináltak belőle, mint a keresztelő helyett rendezett névadót, vagy a ma már feledésbe ment KISZ-esküvőt, illetve a pap nélküli, állami temetést.

A korabeli fenyőfaünnep – amelyet az Értelmező Kéziszótár így definiált: „December végén a gyermekek számára rendezett, a gyermekek megvendégelésével és megajándékozásával egybekötött ünnepély a feldíszített fenyőfa körül” – csúcspontja a Parlamentben megrendezett ünnepség volt, amelyen kiválasztott úttörők vehettek részt.

A parlamenti ünnepség is része volt annak a piramisszerű társadalomképnek, amelynek csúcsán a propaganda által sulykolt szocialista embertípus helyezkedett el – mondta el a Múlt-kor megkeresésére Tóth Eszter Zsófia (Kádár leányai-Nők a szocialista időszakban) történész.

Tiltott betlehemezés a nyolcvanas évekből az egyik műhelyben (Fotó: Tóth Eszter Zsófia)

Nemcsak hiánygazdasági sajátosság, hanem tudatos politikai döntés is volt, hogy az 1950-es évek elején nem lehetett szaloncukrot kapni az üzletekben, a leleményes háziasszonyok ezért azt régi receptkönyvekből otthon főztek – derült ki Tóth Eszter Zsófia kutatásaiból. Az 1950-es évek elején még az is előfordult a fővárosban, hogy nem lehetett fenyőfához jutni, csak virágboltban lehetett kis gyökeres fát kapni, igaz, ez az akkoriban egyáltalán nem volt divatos.

Végül álljon itt a fenyőfaünnepek emblematikus dala, amely a Mennyből az angyalt hivatott kiváltani: "A zöld fenyőfán kigyúltak a gyertyák, kispajtások örvendezve köröskörül járják. Te szép zöld fenyő, köszöntünk mi téged, hozz örömet mindnyájunknak és boldog új évet."