Rembrandt zsidó férfiról mintázta Jézusait

2011. szeptember 1. 12:25

Valamikor az 1640-1650-es évek közepén-végén egy fiatal – valószínűleg spanyol vagy portugál származású – zsidó férfi elindult az amszterdami zsidó negyedben levő házából, hogy egy rövid séta után betérjen a Jodenbreestraat 4-be, Rembrandt van Rijn otthonába. A háromemeletes házban – amelyet a művész még 1639-ben 13 ezer guldenért vásárolt – a férfi órákon állt pózolt, miközben a németalföldi festő Jézus kontúrjait rajzolta.

A férfi – többi társához hasonlóan – valószínűleg pénzszűkében volt, de könnyen elképzelhető, hogy a vallások közötti párbeszéd motiválta, vagy a kereszténységre való áttérés gondolata merült fel benne, amikor igent mondott a felkérésre. Jóllehet meglehetősen sokat tudunk a 17. századról és magáról a festő életéről, arról csak feltételezéseink vannak , hogy vajon mi járhatott a zsidó modell fejében, amikor modellt ült a németalföldi művésznek.

A Rembrandt és Jézus arcai címet viselő, jelenleg a Philadelphia Museum of Art-ban látogatható, később Detroitba és a párizsi Louvre-ba vándorló kiállítás szerint Rembrandt szándékosan használt zsidó modelleket, hogy Jézust „etnográfiailag korrekt” módon tudja lefesteni. Lloyd DeWitt, a philadelphiai intézmény 1900 előtti európai festészet részlegének kurátora által összeállított katalógusban a Jézus-ábrázolások története elevenedik meg, benne Rembrandt hét képe a Megváltóról; korábban Jézust rendre stilizált formában festették, a holland művész viszont már a „sémita Jézust” vitte a vászonra.

Rembrandtnak a 17. századi németalföldi zsidó közösséggel való kapcsolata nem ismeretlen. Nem csak hogy Amszterdam zsidó negyedében élt, de egyik patrónusa és jó barátja az a Menasseh ben Israel volt, akinek bibliai interpretációi nagy hatással voltak rá – írja Reframing Rembrandt: Jews and the Christian Image in Seventeenth-Century Amsterdam című könyvében Michael Zell, a Bostoni Egyetem művészettörténésze.

„Lehet, hogy miközben Rembrandt a zsidó Jézus megrajzolására törekedett, tudatosan elsiklott a tradicionális bizánci ikonográfia mellett, sőt az elődök által megfestett isteni fizikalitás klasszikus ideáit is semmibe vette” – érvel DeWitt. Larry Silver (Pennsylvania Egyetem) és Shelley Perlove (Michigan-Dearborn Egyetem) szerint Rembrandt elismerte Jézus zsidó örökségét és az Ó-illetve Újtestamentum közötti folytonosságot hangsúlyozta, amiről elsősorban a Vacsora Emmausnál (1660 körül) című festménye árulkodik: ezen Jézus a sabbatkor és a zsidó ünnepnapokon fogyasztott fonott kalácsot, a barheszt (hálá, challah) áldja meg.

Sokan nem értik, vajon miért fonott kalácsot választott Rembrandt, ez ugyanis akkoriban nyilvánvalóan nem díszíthette szefárd zsidó szomszédjainak asztalát. A Cambridge-i Egyetem professzora, John Cooper Eat and Be Satisfied: A Social History of Jewish Food című munkája szerint az ausztriai és német zsidók által a 15. században sütött kenyér csak 100-200 év elteltével vált elterjedtté, s akkor is inkább az askenázi zsidók körében.