Augusztus végén indult a "nagy moszkvai perek" hulláma

2011. augusztus 24. 10:30 MTI

1934. december 1-jén Leningrádban egy fiatal diák lelőtte Szergej Kirovot, a Szovjetunió egyik legnépszerűbb politikusát. Kirovban sokan a mind inkább diktátori jegyeket mutató Joszif Visszarionovics Sztálin lehetséges utódát látták, sőt azt is suttogták, hogy a merényletben benne volt Sztálin keze. Akár így volt, akár nem, a "goromba" grúz a gyilkosságot tömeges politikai tisztogatásokra használta fel. Míg korábban megelégedett vetélytársai partvonalra szorításával (Lev Davidovics Trockijt belső, majd külföldi száműzetésbe kényszerítette), most elérkezettnek látta az időt fizikai megsemmisítésükre.

A belügyi népbiztosság (NKVD) teljhatalmat kapott a "nép ellenségeivel" való leszámolásra, háromtagú különbizottságok, ún. trojkák hozták futószalagon az ítéleteket. A letartóztatások kiterjedtek a társadalom minden rétegére, a pártapparátustól az állami szerveken, a hadseregen át a Kominternig, sőt magára a tisztogatást végző NKVD-re is. A "Kirov-áradatban" a kivégzések, kitelepítések mellett milliók kerültek a GULAG munkatáboraiba.

A megtorlásokat igazolandó 1936-tól nagyszabású kirakatpereket rendeztek a hazai, de főként a külföldi közvélemény számára. A fizikai és lelki erőszakkal megtört vádlottak rendre beismerték, hogy összeesküvést szőttek a szovjethatalom megdöntésére, Sztálin és a szovjet vezetők meggyilkolására, és hogy ennek érdekében külföldi kémszervezetek szolgálatába álltak.

Az első nagy moszkvai per, a 16-ok pere 1936. augusztus 19-én kezdődött. A vádlottak padján az 1926-os "egyesült ellenzék", avagy a vádirat szerint a "trockista-zinovjevista egyesült terrorista központ" tagjai ültek, köztük olyan ismert régi bolsevikok, mint Grigorij Zinovjev és Lev Kamenyev. Őket rögtön a Kirov-gyilkosság után már börtönre ítélték, de ügyüket újra elővették, és miután elismerték bűnösségüket, augusztus 24-én halálra ítélték, majd másnap kivégezték őket.

A második nagy nyilvános tárgyalásra, a 17-ek perére 1937. január 23-30. között került sor. A "párhuzamos trockista központ" tagjai - mások között Karl Radek és Grigorij Pjatakov - közül az ismert vád alapján 13 vádlottat ítéltek halálra. A fél évvel későbbi, 1937 júniusi "tábornokper" a nyilvánosság kizárásával zajlott. A nyolc magas rangú katonai vezető, köztük Mihail Tuhacsevszkij és Iona Jakir elleni koholt vád a trockizmust a németek javára végzett kémkedéssel és katonai összeesküvéssel toldotta meg, az ítélet golyó általi halálra szólt. A nagy tapasztalatú katonai vezetők hiánya tragikusan megmutatkozott a Szovjetunió elleni 1941-es német támadás idején.

Amikor 1938. március 2-án kezdetét vette a harmadik nyilvános moszkvai tárgyalás, a fő vádlottak már egy éve raboskodtak: Nyikolaj Buharint, a "jobboldal" vezérét és Alekszej Rikovot, a népbiztosok tanácsának korábbi elnökét az ügyüket megvitató KB-ülésről hurcolták el. A vád szerint "jobboldali trockista blokkba" tömörülve szerveztek ellenforradalmi összeesküvést, amelynek célja a szocialista rend megdöntése, a kapitalizmus restaurálása, a Szovjetunió feldarabolása volt terrorakciók alkalmazásával. A 21 vádlottból március 13-án 19-et ítéltek halálra, és másnap már ki is végezték őket.

Sztálin nem sokkal később legnagyobb ellenfelével is leszámolt: Trockijra a mexikói Coyoacánban 1940. augusztus 20-án sújtott le jégcsákánnyal az NKVD által felbérelt gyilkos, a politikus másnap belehalt sérülésébe.