Divatba jött Franciaországban a genealógia
2011. augusztus 10. 09:37 MTI
Fiatalok és idősek modern passziója
A közfelfogás szerint a családfa megrajzolása néhány pápaszemes nyugdíjast foglakoztat csupán, ők azok, akik azzal ütik agyon az időt, hogy az elöljáróságok archívumainak sötét termeiben a régi feljegyzéseket lapozgatják. Ám a 38 éves Stéphane nem számít kivételnek Franciaországban. Pierre-Valéry Archassal író, a La Revue française de généalogie című szakfolyóirat munkatársa hangsúlyozza, hogy az elmúlt 30 év során a "genealógiai láz" lényegesen nőtt. "Az 1970-es évek elején még csak maroknyi kutató foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, ma milliók teszik fel az örök kérdést: Ki vagyok én, honnan jöttem?". Archassal a jelenségről "Genealógia, egy modern passzió" címen könyvet is írt.
Az Ipsos francia közvélemény-kutató intézet 2010 márciusában a genealogie.com portál számára végzett felmérésében kimutatta, hogy ez a témakör a franciák 79 százalékát foglalkoztatja, és a megkérdezettek 60 százaléka már maga is végzett kutatásokat neve vagy családja eredetének felderítésére. Az ily módon demokratizálódott családfa-kutatás maga is megfiatalodik. Meglepő módon a 35 éven aluliak egyáltalán nem maradnak el az idős korosztálytól, 65 százalékuk végzett már többé-kevésbé alapos kutatást felmenői után.
Vajon mi magyarázza ezt a tömeges érdeklődést egy olyan műfaj iránt, amely a múlt felé fordul? A Le Figaro által megszólaltatott szakértők szerint a mai világban sokak számára szinte minden eddigi bizonyosság viszonylagossá válik, nehéz eligazodni. A franciák már nem tudják, melyik szenthez fohászkodjanak, a társadalom nem is hagy számukra időt arra, hogy elgondolkodjanak a változásokon. "Egy olyan időszakban, amikor a referenciák mind ködösebbé válnak, a családfa egyfajta visszatérést jelent a stabilitáshoz" - fejtette ki Serge Guérin szociológus, aki az idős korosztállyal foglalkozik és "A szeniorok új társadalma" címmel írt könyvet. "Amikor a társadalom túl gyorsan halad, az emberek visszatartják a lélegzetüket, megállítják az időt. Franciaország sokak szemében hanyatlik, ilyenkor az emberek a lelkesítőbb, történelmibb idők felé fordulnak" - véli Guérin.
Pierre-Valéry Archassal ehhez hozzáfűzte, hogy a genealógia először az 1970-es években vált divattá, akkor, amikor a kőolajválságok nyomán bekövetkezett a háború utáni időszak első komoly gazdasági visszaesése. Ebben a környezetben csak a család marad meg menedéknek, viszont az is átalakul. "Az apa-anya-gyermek hármasa már nem az egyedüli modell, a családok felbomlanak és átalakulnak, így valamilyen szilárd pontot a már nem változó ősök jelenthetnek" - jegyezte meg Guérin.
A francia genealógiai szövetség ma 152 szervezetet tömörít, 62 ezer taggal. Elnöke, Michel Sementery szerint Franciaországban azért foglalkoznak többet az eredetkutatással, mint a környező államokban, mert az ország vidéki jellege hamarabb átalakult. "Miután a franciák nagy része falvait elhagyva a városokban telepedett le, hamarabb elvesztették családi gyökereiket és őseik nyomát" - magyarázza. Az Ipsos felmérése szerint a megkérdezettek 48 százaléka egyetlen dédszülőjének a személyazonosságát sem ismerte, ez különösen jellemző a nagyvárosok és elővárosaik lakóira.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
