Értették az őstörténetet a maják
2011. július 28. 11:11
Tengeri fosszíliákra alapozták a világ keletkezéstörténetéről folyó diskurzusukat a maják, akik a túlvilágot is a vízhez kötötték – derült ki egy új kutatásból.
Egy új interdiszciplináris kutatás keretében összesen harmincegy tengeri fosszíliát vizsgáltak meg alaposabban a palenque-i régészeti lelőhelyen, Mexikó legdélibb államában, Chiapasban. Ezek a fosszíliák annak bizonyítékai, hogy a lakók által birtokba vett területeket korábban víz borította, s a maják részben innen vették azt az ötletet, hogy ez a világ keletkezésének középpontja – magyarázta Martha Cuevas régész.
A mexikói Antropológiai és Történeti Nemzeti Intézet (INAH) által három éven keresztül végzett kutatás azt kívánta megfejteni, hogy a maják számára milyen szimbolikával bírtak a prehisztorikus nyomok, különösen az a harmincegy fosszília, amelyet Palenque-nál találtak. „Az Északi Templomegyüttesnél folytatott ásatásoknál előkerült fosszíliákat a maják sírkőnek használták, esetleg isteneiknek ajánlották fel. Mindez nagyon fontos a maja kozmogónia tanulmányozásánál” – mondta el Cuevas.
A most megvizsgált fosszíliák a legkülönbözőbb időszakokból származnak, a legkorábbi a paleocén korból, ez 63 millió éves. „Ezeket a maradványokat rituális célokra, a késő klasszikus korban (600-850) használták. Úgy gondoljuk, hogy a véletlenül megtalált leletek vezethették rá őket a világ keletkezésének tanulmányozására. Mindezt a hátrahagyott ikonográfiai és szöveges forrásokból, valamint a szájhagyományból tudjuk” – tette hozzá a kutató.
A gyarmati korból származó források szerint a palenque-i emberek számára a fosszíliák azt a földet testesítették meg, amelynek helyén korábban víz volt; ez az istenek parancsára visszahúzódott, felépültek a városok, s egy új korszak kezdődött el. „A maják tudták, hogy a Föld más volt ezer éve, s azt is, hogy állandóan változik” – magyarázta a kutató.