Középkori alagutak tartják izgalomban a német régészeket
2011. július 26. 10:58 Spiegel Online
Bajorországban több mint hétszáz titokzatos alagutat tartanak számon a szakemberek, akik szó szerint a sötétben tapogatóznak, amikor azok építésének céljáról faggatják őket: sírkamra, rituális helyiség, druidák találkozóhelye és menedék, esetleg börtön, szinte már minden lehetséges magyarázat felmerült. A régészek most ennek a rejtélynek eredtek a nyomába.
A Greithanner-család birtoka egy középkori, 25 méter hosszú boltozatos labirintus (Erdstall) felett fekszik, ahol a legenda szerint a gonosz szellemek ütöttek tanyát. A geológusokból álló kutatócsapat június végén érkezett meg a területre, hogy egyszer és mindenkorra a végére járjon az alagutat belengő rejtélynek. A felszínen mindeközben a müncheni régészeti hivatal munkatársai végeznek talajradaros vizsgálatokat.
Először fordult elő, hogy Németországban egy régészeti hivatal kezdett vizsgálódásba a rejtélyes középkori labirintusok területén. Egyedül Bajorországban hétszáz van belőlük, míg a szomszédos Ausztriában ötszázat számoltak. A legnagyobb alagút 125 méter hosszú, a létesítmények kilencven százaléka még feltáratlan. Nyelvjárásbeli sajátosság, hogy több elnevezést is – például ’Schrazelloch’, ’manólyuk’, illetve ’Alraunenhöhle’, azaz ’mandragóra barlang’ – találtak a barlangokkal kapcsolatban, amelyeket állítólag tündérek építettek a gnómok számára. Átlagosan 20-50 méter hosszúak, összegörnyedve szinte bárki átsétálhat rajtuk, de van olyan is, amely csak negyven centiméter átmérőjű.
Az egyre gyakoribb kiállítások szervezői után a turizmus is meglovagolta az alagutak titokzatossága keltette hullámokat, Vinzenz Wösner például az Ausztria északi részén fekvő Münzkirchen városában levő alagútba szervez túrákat, mint mondta, kizárólag az egészséges emberek számára, mivel a járat oxigénhiányos állapota komoly megterhelést jelent a szervezetnek. A létesítményeket minden bizonnyal nem gyakorlati megfontolások alapján tervezték az amúgy profi szakemberek, nem laktak és nem tároltak bennük, erre utal, hogy állati eredetű fekália például még nem került elő. A középkori krónikák egy szóval sem utalnak a létezésükre, ráadásul az is érdekes, hogy a régészek eddig szinte csak üres, megtisztított alagutakkal találkoztak. Míg korábban kizárólag csak amatőr régészek dolgoztak a területen, addig az Erdstall-csoport már mérnökökkel, földrajztanárokkal és barlangászokkal kutatja a középkori labirintusok titkait.
A szakembereket régóta foglalkoztatja a labirintusok életkora. Az eddig elvégzett radiokarbonos vizsgálatok azt mutatják, hogy az alagutakat a 10-13. században építették, de a höcherlmühle-i földalatti folyosóban talált faszenet 950 és 1050 közé datálják. Heinrich Kusch grazi őstörténész azonban azt vallja, hogy egyes alagutak akár ötezer évesek is lehetnek, ám kijelentésével sokan nem értenek egyet; több vizsgálat is bebizonyította, hogy számos labirintus népvándorláskori, azaz az 5-6. században keletkezett, s a feltételezések szerint ezek a helyek arra szolgáltak, hogy itt róják le kegyeletüket halottaik előtt az elvándoroltak.
Egyesek úgy gondolják, hogy a létesítmények börtönként funkcionáltak, ahol a legrettegettebb bűnözőket őrizték, míg mások szerint a druidák találkozóhelye volt. A legújabb bizonyítékok érdekes összefüggésekre világítanak rá: az ír, skót és francia alagutak előfordulása ugyanis szinte megegyezik az Angliából érkező vándorpapok útvonalaival. Dieter Ahlborn vezető régész szerint ezek a korai misszionárius papok olyan pogány hiteket is közvetíthettek, mint a druidák tudománya, vagy a keltáknak a túlvilágról alkotott gondolatvilága, s végül ez vezetett a földalatti labirintusok megépítéséhez. Josef Weichenberger régész szerint viszont inkább búvóhelynek építették őket, a szakember szülőhazájában, Ausztriában például a fosztogatók, illetve a 11. században a beözönlő magyarok, majd az 1600-as évek végén a kurucok ellen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
