Megfejthetik az inka csomóírást

2011. július 18. 12:11

A nyugati félteke legnagyobb birodalmát létrehozó inkákra egészen a huszadik század végéig úgy tekintettek, mint akik képtelenek voltak az írásbeliség szintjéig eljutni, annak ellenére, hogy a mai Peru helyén fennállt birodalomban hatalmas és tartós épületeket építettek és fejlett hegyi úthálózatot hoztak létre. Az elmúlt években viszont élénk tudományos vita alakult ki az inkák írásbelisége körül, mert többen feltételezik, hogy a kipunak is nevezett inka csomók egy speciális háromdimenziós írásrendszer emlékei.

Az inkák kiváló „politikusok” voltak, az 1532-ben érkező spanyolok egy jól megszervezett birodalmat találtak. Az inka állam területén raktárakban tartalékolták az élelmet és a ruhákat; a felhalmozott készletek számontartására képzett kipu-olvasókat alkalmaztak. Az 1560-as és 1570-es években keletkezett spanyol krónikák tudósítása szerint az inkák kipukban tárolták mindazt az információ – például a családfákat vagy az uralkodót dicsőítő énekeket –, amit más népek írásban.

A spanyol kolóniává vált Peru egyházi hatóságai azonban 1583-ban a kiput az ördög művének minősítették és elrendelték minden fellelhető példány megsemmisítését. A korabeli források tanúsága szerint a konkvisztádorok a 17. század közepére már kételkedni kezdtek a kipu olvashatóságában; a bonyolult csomózási rendszert egy „emlékeztetőnek” tartották, amely segíti használóját a már megjegyzett információk felidézésében.

A spanyolok álláspontja lett végül az elfogadott értelmezés egészen 1981-ig, amikor egy régész és matematikus házaspár, Robert és Marcia Aschper 200 kipu csomóinak helyzet, méret és szín szerinti elemzésével bebizonyította, hogy a csomók húsz százalékának nem aritmetikus sajátosságai vannak. A pár feltételezte, hogy ezek a csomók másfajta információkat is tárolnak.

A jelenleg elterjedt vélekedés szerint a kipu nem igazi írásrendszer, mert a kipu „jelei” nem feleltethetőek meg a kecsua nyelv hangjainak. Frank Salomon, a Wisconsini Egyetem munkatársa szerint viszont a kipu egy olyan, számokhoz és hangjegyekhez hasonló rendszer, amely az információk átadását szolgálja, de nem kötődik egy bizonyos nyelv hangjaihoz. Az amerikai professzor valószínűsíti, hogy a nyelvi akadályokat áthidaló kipu használatát az Inka Birodalom 1438 és 1532 közt lezajlott robbanásszerű növekedése tette szükségessé, amikor számos idegen nyelven és dialektusban beszélő népet tettek államuk részévé az Andok harcosai.

A kipu fél évezredes titkát már sokan próbálták megfejteni. Gary Urton, a Harvard professzora által alapított Kipu Adatbázis Projekt során már 520 kiput digitalizáltak a világszerte meglévő 831 közül. Az első szó, amit a projekt kutatói megfejthettek, a Puruchuco falura utaló háromrészes csomósor, ami Urton szerint egy inka „irányítószám” lehetett.

Az inka írásnak sajnos nincsen Rosette-i köve. Az 1990-es években egy olasz hölgy közölte, hogy családja papírjai között talált egy kiput, annak átírásával együtt. A bejelentés és annak hitelessége számos eredménytelen vitát eredményezett a tudományos körökben.

A múlt évben azonban Sabyne Hyland, a Szent Norbert Főiskola kutatója olyan táblára bukkant egy apró faluban, ami más irányt adhat a vitának. Ugyanis az őslakosok misén való részvételét számon tartó 19. századi misszionáriusok által készített feljegyzés 282 nevet tartalmaz, melyek közül 177 mellett megtalálható az adott névnek megfelelő kipu csomó. A kipu külsejét tekintve nagymértékben hasonlít az inkák által készített példányokra. A kutatónő egy másik hasonló táblára is rábukkant. Ha Hyland feltételezése a két kipu rokonságát illetően bizonyítást nyer, akkor az inka csomóírás titkai is fokozatosan feltárulhatnak.