Fénybe borult Hadrianus villája a napfordulók idején
2011. június 21. 11:05
Nem volt véletlen Hadrianus császári villakomplexumának tájolása, a nyári napfordulón észlelhető fényjáték az egyiptomi Ízisz istennő tiszteletére rendezett ceremóniák emelkedettségét szolgálta.
Hadrianus Rómától 30 kilométerrel keletre elhelyezkedő villája tökéletes helyszín volt a rekreációra, a császár márvánnyal kikövezett fürdőkben áztathatta fáradt testét, s egy pillanatra elterelhette figyelmét a kormányzás nehézségeiről. Az időt azonban soha nem felejtette el – állítja Marina De Franceschini régész, aki szerint az épület úgy volt elrendezve, hogy a napsugarak az évszaknak megfelelő effektusokat idézzenek elő.
Évszázadokon keresztül a tudósok abban a hitben éltek, hogy a több mint harminc épületből álló császári palota tájolása teljesen véletlenül történt. De Franceschini azonban azt állítja, hogy a nyári napforduló idején a napsugár a villa két épületrésze között "szándékosan" szűrődött be. Roccabrunánál az ajtó felett egy ék alakú nyíláson keresztül tört be a fény, amely egy szemben látható falmélyedést világított meg, míg az Accademia épületében a napsugár több ajtón át szűrődött át a téli és a nyári napforduló idején.
„A tájolás újfajta interpretációval szolgált számomra” – mondta el De Franceschini, majd hozzátette: a két épületet egy sétány kötötte össze. A régész szerint a fénynek megvolt a maga szerepe a villában, az effekteket a rómaiak által is tisztelt Ízisz, a varázslás, a termékenység, a víz és a szél, valamint a hajózás egyiptomi istennője, a nőiesség és a hűség szimbóluma tiszteletére tartott vallási ceremóniák során „hasznosították”.
Robert Hannah (Otago Egyetem, Új-Zéland) klasszika-filológus elképzelhetőnek tartja, hogy a fényt ilyen célokra használták, de mint elmondta, további kutatások szükségesek ennek alátámasztására. Ezen a véleményen van Jarita Holbrook, a tucsoni Arizonai Egyetemen kulturális asztronómiával foglalkozó kutató is, szerinte a jelenség a legtöbb kultúrában jelen volt, de nem zárható ki az épületek véletlen elrendezése sem.
A kutatásról várhatóan a nyáron könyvet is megjelentető De Franceschini természetesen Apolló templománál tölti a nyári napfordulót; reményei szerint idén sokkal jobb képet fog kapni az épületben tapasztalható fényjátékról, ellentétben a tavalyi évvel, amikor az esős idő megakadályozta elméletének tökéletesítésében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
