Apokalipszis most és mindörökké

2011. május 20. 11:06

Nem Camping az egyetlen, rajta (és a majákon) kívül számtalan olyan személy és csoport ismert, aki és amely már kísérletet tett az Ítéletnap eljövetelének kinyilvánítására. Egy római legenda szerint például i.e. 634-ben tizenkét sas adta Róma alapítója, Romulus tudtára, hogy az általa alapított város és civilizáció csak 120 évig fog tartani. A város alapításának 120. évfordulóján hatalmas pánik lett úrrá a rómaiakon, de a jelzett napon végül semmi érdemleges nem történt.

1284-re nem kisebb méltóság, mint a katolikus egyházfő, III. Ince (1198-1216) jósolta meg, hogy a végítélet napja az iszlám megszületésének 666. évfordulójával esik egybe. A pápa 1216-ban távozott el az élők sorából, így nem tudott saját szemével meggyőződni jövendölésének bekövetkeztéről.

1523-ban számos angol asztrológus figyelmeztette a helyi lakosságot, hogy a következő év első napján apokaliptikus áradások fogják elönteni Londont, aminek következtében 20 ezren lesznek kénytelenek elhagyni lakóhelyüket. 1524. január 1-én végül egy szem eső sem esett a szigetországban.

Johann Jacob Zimmerman német teológus és csillagász számítása szerint az Armageddon 1694-ben, a nagyszámú nonkonformista közösségnek helyet adó Pennsylvaniában fog bekövetkezni. Zimmermann követői éppen az óceánon készültek volna átkelni, hogy tanúi legyenek a második eljövetelnek, de a guru váratlanul elhunyt; a stafétabotot Johannes Kelpius vette át. A Vadonélő Asszonyok Társasága Wissahickon Creek mellett vert tanyát, a tagok pedig életük hátralevő részében – cölibátust fogadva – tanulással és imával múlatták napjaikat – még az után is, hogy a megjövendölt napon a Megváltó váratlanul mégse bukkant fel.

1691-ben a salemi boszorkányperből ismert befolyásos lelkész, Cotton Mather jelentette ki: az ítéletnapra már csak hat évet kell várni. Ezt előbb 1736-ra, majd 1717-re, végül 1716-ra korrigálta. Az 1728-ben elhunyt lelkész halálos ágyán érthető okokból már nem szórakoztatta környezetet további lehetséges dátumokkal, azt azonban váltig állította, hogy a vég közel van.

A 18. század végén egy angol háziszolga, Joanna Southcott prófétaként fellépve, természetfeletti képességei birtokában egyre több és több hívet szerzett magának, mikor teljesen magától értetődő módon kijelentette: terhes a Megváltóval, akinek születését 1814. október 19-re várja. Southcott két hónappal később meghalt, így nem tudhattuk meg, hogy valóban Isten fiát hordta-e a szíve alatt, s végül az apokalipszis is elmaradt.

Az Egyesült Államokon a 19. században végigsöprő Második Nagy Ébredés (Second Great Awakening) idején William Miller baptista szónok már kicsit bizonytalan volt, szerinte Jézus második eljövetelére 1843-ban, vagy 1844-ben kerülhet sor. (egyik követője, Samuel S. Snow nem engedte meg magának ezt a hanyagságot, a pontos idő: 1844. október 22.) Több mint 50 ezer millerita leste a várva várt esemény bekövetkeztét – mindhiába. A csalódottak elfordultak Millertől, s inkább a mainstream irányzatokban keresték boldogulásukat – és a megváltás ígéretét.

A történelem során végig jelenlevő, az égi jelenségek által jelentett apokaliptikus hisztéria 1910-ben váltotta ki a legnagyobb izgalmakat. A csillagászok szerint az adott év májusában fog áthaladni a Föld a Halley üstökös csóváján. Az összeesküvés-gyártók és a bulvárlapok kapva kaptak az alkalmon, s hamarosan lehozták, hogy ennek következtében mérgező gáz fogja a földi életet ellehetetleníteni, mire a kereskedők azonnal piacra dobták a maguk „üstökös tablettáját” és védőernyőjét.

A Jehova tanúi felemelkedésének megágyazó mozgalom alapítója, Charles Taze Russell 1914-ben azzal állt követői elé, hogy Jézus 1874-ben már újra eljött, a világnak pedig 1914-ben lesz vége. Szerencsére az ő jóslata sem vált be, de a Jehova tanúi prominens vezetői megragadták a ragyogó lehetőséget, és futószalagon gyártották a maguk végítélet-elméleteit: ezek szerint már 1914-ben, 1915-ben, 1918-ban, 1920-ban, 1925-ben, 1941-ben, 1975-ben, legkésőbb pedig 1994-ben vége kellett volna lennie a földi életnek.

Öt évvel később a szépreményű amerikai meteorológus, Albert Porta riogatta a lakosságot. A Föld pusztulását szerinte hat bolygó egymásnak ütközése fogja meggyorsítani. A világ 1919. december 17. után is ment a maga útján tovább, Porta népszerűsége azonban soha nem látott magasságokba emelkedett: egy helyi újságnak írhatott időjárás-előrejelzéseket.

1954-ben egy foglakozását tekintve háztartásbeli hölgy, bizonyos Dorothy Martin keresett magának kitörési lehetőséget, s ezt a szektaalapításban (Seekers) vélte felfedezni. Neki földönkívüliek mondták el, hogy a Földet hatalmas árvizek fogják elárasztani, egészen pontosan 1954. december 21-én. A megadott napon a szekta tagjai Martin házának tetején várták a földönkívüliek felmentőcsapatát. De miután ez – se kataklizma, se ufók – teljesen érthetetlen okokból kifolyólag elmaradt, Martin szót kért, s elmagyarázta követőienk: a Seekers hite mentette meg a Földet a pusztulástól.

És akkor a végén Nostradamus: a 16. században élt és alkotott francia fizikus és csillagjós 1999 júliusára jövendölte meg a „terror királyának” alászállását. A kortárs szakemberek ezt egy halálos meteor képében interpretálták, végül egy Las Vegas-i áradáson – igaz, két ember halálát okozva – kívül nem történt más természeti katasztrófa a jelzett hónapban.