Forradalmasította az angolt Jakab király Bibliája

2011. május 3. 12:11

A Bibliának az angol kultúrára gyakorolt nyelvi, vallási, irodalmi hatását mi sem támasztja jobban alá, mint hogy Richard Dawkins, híres evolucionista és ateista, mikor a YouTube Biblia-projektje keretében felolvasott a Ruth könyvéből egy fejezetet, a következőt találta mondani: „Fontos, hogy a vallásnak nem szabad ezt a kulturális forrást megtagadnia”.

Ugyan az ünneplésbe nem kevés kritika vegyül – a vallás hanyatlása, a Biblia örökségének figyelmen kívül hagyása –, mégis azt lehet mondani, hogy az üzenet sokkal jobban betöltötte eredeti célját, mint arra az emberek a fordítók munkájából számíthattak volna. „A többi fordítás lefoglalja az agyat, de a Jakab király-féle Biblia a szívhez szól” – nyilatkozta Gordon Campbell Biblia-kutató.

VI. Jakab skót király (később I. Jakabként Anglia királya) különös érdeklődést mutatott a vallás iránt. Christopher Hill történész szerint Jakab „tanult ember volt, agyafúrt és pedáns, mintsem eredeti”. A király 1604-ben gyűlést szervezett a Hampton Court Palace-ba, amivel az angol püspökök és a puritánok közötti feszültségeket kívánta elsimítani. Mivel a legtöbb kérdésben nem tudtak megegyezni a felek, a puritánok vezetője, John Reynolds egy új Biblia-fordítás ötletével állt elő.

A 47 fordító hat bizottságot alakított, majd Londonban, Oxfordban és Cambridge-ben munkához láttak, amelynek gyümölcse hét évvel később érett meg. „Az angol, mint nyelv akkoriban meglehetősen cseppfolyós állapotban volt. Mind Shakespeare művei, mind a Biblia ekkor láttak napvilágot, s égették bele formáikat az új nyelvbe” – nyilatkozta Alister McGrath teológusprofesszor.

Az első kiadás 1611-es dátuma bizonytalan, de sokan úgy gondolják, hogy a Biblia megszületésére május 2-án kerülhetett sor. Mivel a királynak monopóliuma volt a nyomtatásra, a Jakab-féle Biblia hamarosan kiszorította a „piacról” a genfi változatot. Ez a Biblia inkább a nyelv népszerűsítője, mint feltalálója lett volna – vallják a szakemberek. „Egyik fordítás sem ért el annyi emberhez, mint a Jakab-féle változat. Talán ez magyarázza meg, hogy miért ment át ennyire a köztudatba” – mondta el David Crystal, a Begat: The King James Bible and the English Language című könyv szerzője. A kutató 257 olyan kifejezést talált a modern angolban, amely a Bibliában is megtalálható, de ezek közül csak tizennyolc volt a nyelvújítás eredménye.

A fordítóknak a lehető legtöbbet kellett megőrizniük az ún. Püspökök Bibliájából, ugyanakkor megengedték nekik, hogy William Tyndale munkájából is átvegyenek bizonyos részeket. Tyndale Szentírás-fordításával a köznépet kívánta megszólítani; ennek alapja nem a Vulgáta volt, inkább a görög és héber kéziratokat használta fel. A tudós ezzel megszegte az 1401-es törvényt, amely tiltotta a vallási jellegű könyvek egyházi jóváhagyás nélküli kiadását.

Tyndale külföldre ment, az egyház pedig máglyán elégette Biblia-fordításának néhány példányát. Később Németalföldön letartóztatták és eretnekség vádjában bűnösnek találták, 1536 októberében élve elégették. Egy évvel később VIII. Henrik hozzájárult ahhoz, hogy befejezzék a Biblia fordítását, amelynek már része volt a Tyndale-féle változat is. A Biblia elterjedése nagy hatással volt az angolul beszélő protestáns kultúrára – magyarázta David Norton, a wellingtoni Victoria Egyetem professzora.