Esterházy nem volt se bűnöző, se szent

2011. március 16. 15:28 MTI

Ugyanakkor úgy látja, hogy a komoly vitát az egyik oldal sem akarja komolyan. "A szlovákoknak szükségük van a magyar fasisztájuk képére, a magyaroknak mártírjuk képére" - szögezi le a szerző, Peter Morvay. "Szlovák szemszögből Esterházy János fasiszta és háborús bűnös volt, magyarból mártír és szent. Mindkét nézet enyhén fogalmazva le van egyszerűsítve, s a mai napig mindkét oldalnak inkább csak önigazolásra és politikai tőkeszerzésre, nem pedig a történelem objektív megismerésére vagy komoly vita alapjául szolgál" - írja Morvay.

Azt állítja: bár mindkét fél vitára szólít fel, konkrét tetteiben és nyilatkozataiban azt bizonyítja, hogy arra nincsen felkészülve, s azt nem is akarja. "A történelemmel való kiegyezés mindkét oldalnak csak annyit jelent, hogy a másik félnek kivétel nélkül el kell fogadnia az ő értékelését" - mutat rá a szerző. Szerinte jelenleg a magyar fél az, amely többet beszél a párbeszéd szükségességéről, de csak azért, mert a mai helyzet a magyaroknak kevésbé felel meg, mint a szlovákoknak. Jó példa erre a most folyó szlovákiai Esterházy-emléknapok, amelyekre a magyar EU-elnökség kulturális programja keretében kerül sor.

Morvay azt állítja: a rendezvényekkel a magyar oldal egy-két kivétellel csak a szlovákiai magyarokat szólította meg, míg "az ország többségi lakosságát egyszerűen ignorálják". Ez a szemlélet jellemzi az Esterházy emléknapokat is, csak a szlovákiai magyar közösség véleményének a megerősítésére szolgálnak. A szlovákok megszólítását a szervezők - köztük a pozsonyi magyar nagykövetség és a magyar kulturális központ - inkább csak mímelték, vagy hiányzik a józan ítélőképességük, ha azt hiszik, hogy azzal, amit előkészítettek, meg lehet szólítani a másik oldalt. Az Esterházyt dicsőítő film nem volt objektív, s alkotójáról tudni kell, hogy a Magyar Gárda és az "irredenta" 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom szlovákiai exponense. Ilyen művek nem alkothatják egy értelmes vita alapját - véli a szerző.

"Csakhogy Esterházy valóban aktívan harcolt Csehszlovákia trianoni határainak megváltoztatásáért és nem reális semmilyen országtól elvárni, hogy ezt megtűrje és ne büntesse. Valóban autoriter állásfoglalásai és antiszemita nyilatkozatai voltak, amelyeket nem lehet megindokolni azzal, hogy olyan idők jártak. Valóban hosszú ideig együttműködött a szlovák fasisztákkal, bár inkább gyakorlati okokból és nem az ideológiájukkal való egyetértés miatt. Bizonyára nem volt fasiszta, de messze állt a példás demokratikus politikustól, akit a mai politikai pártok példájuknak tekinthetnének és pártintézményeket nevezhetnének el róla" - írja Morvay. Aláhúzza: amíg ezt a magyar oldal nem ismeri el, addig nincs nagy értelme a vitának.

Morvay szerint a szlovák oldalnak pedig azt kell elismernie, hogy Esterházy háború utáni elítélése valóban igazságtalan volt, mert Esterházy még mindig "egy klasszissal jobb volt, mint a háború alatti szlovák állam képviselőinek többsége, akik sokkal inkább hozzájárultak Csehszlovákia szétveréséhez, s ennek ellenére sokkal enyhébb büntetésekkel úszták meg".

"Tőlük eltérően Esterházy képes volt átlépni saját árnyékát és bátorságot mutatott fel, amikor nyíltan az üldözöttek oldalára állt" - mutat rá Morvay. "A bűn és a büntetés mértékének összehasonlításából egyértelmű, hogy Esterházyt az etnikai kulcs alapján ítélték el, s a bíráknál különös súllyal esett latba főleg az, hogy magyar" - fejti ki a szerző.

Szerinte még a legtisztességesebb szlovák történészek is kissé képmutatóak, amikor azért bírálják Esterházyt, mert ellenezte az egykori Csehszlovákia politikáját és a határok békés megváltoztatására törekedett, ami a legjobb esetben is zsákutca volt, és semmi jót nem hozott a szlovákiai magyar kisebbségnek sem. Nehéz erkölcsileg elítélni egy olyan közösség képviselőjét, amely akarata ellenére lett egy másik országhoz kapcsolva, s ebbe a ténybe nem kívánt belenyugodni - zárja kommentárját a Sme.