Nyelvészek vizsgálták az ír felkelés propagandáját
2011. február 24. 13:24 The Guardian
Mendemondák és a Biblia által inspirált vallomások gyújtották lángra a lakosok haragját a „barbár” ír katolikusok ellen az 1641-es felkelés után – állítják nyelvészek.
Az előadók az Aberdeeni Egyetemen tartott két napos konferencián 31 kézzel írott vallomás alapján vitatták meg az ír felkelés nyomán kirobbant propagandaháborút, amely Oliver Cromwell bosszúhadjáratának ágyazott meg, s amely végül a drogheda-i és wexfordi mészárlásba torkollott. Először érhetők el az interneten a protestáns telepesek elleni atrocitások leírása, köztük olyanok is, amelyek a kannibalizmus vádját tartalmazzák.
„Az egyik, hallomáson alapuló narratíva szerint egy terhes nő hasát felnyitották, kivették a magzatot, majd kőhöz verték” – mondta el Mark Sweetnam nyelvész. „Ez a leírás bibliai próféciákból és modern kori mészárlások példáiból merít. Nagyon érdekes, hogy ezek milyen gyakran fordulnak elő, de én magam soha nem találkoztam olyan vallomással, amely hitelt érdemlően tudta volna bizonyítani az állításokat. A felvett vallomásokat azzal a világos céllal küldték tovább Londonba, hogy felkeltsék vele az angol protestánsok érdeklődését” – tette hozzá.
Az 1641 októberében kirobbant felkelés fontos mérföldkő volt az ír nemzeti identitás formálásában. Több évszázadra megmérgezte az angol-ír kapcsolatokat, s ráirányította a figyelmet az ír katolikusoknak a protestáns angolok és skótok elleni támadásaira.
„Mostanra már sikerült megerősítenünk a történészek kutatásaiban foglaltakat” – nyilatkozta Barbara Fennell, az Aberdeeini Egyetem nyelvésze. „Minél szörnyűbbnek és ijesztőbbnek festették le az ’atrocitást’, annál kevésbé volt meggyőző a bizonyíték. Ezeket arra használta fel Cromwell, hogy megmutassa, mennyire kegyetlenek és barbárok az írek – ezek azonban teljesen megbízhatatlan forrásokon alapultak” – tette hozzá.
Ezt támasztotta alá Nicci MacLeod nyelvész is, aki a nőkön elkövetett erőszakos közösülések rendőrségi jegyzőkönyveit vizsgálta meg. „A nők és gyermekek elleni erőszak a lázadás központi eleme volt, amelyeket Londonban propagandacélokra használtak fel. Sikerült rámutatnunk a szavak és mondatok közötti szignifikáns különbségekre, a ’hallott’ és a ’látott’ események ellentmondásaira” – magyarázta MacLeod.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
