Szudáni népszavazás: elválik-e Dél Északtól?

2011. január 7. 14:13 MTI

Bár Dél-Szudán a hatalmas ország területének alig egyharmadát teszi ki, így is akkora, mint Franciaország. Viszont délen található az ismert olajvagyon 80 százaléka - ennek hasznosítása, exportja azonban csak az északi országrészen át haladó csővezetéken lehetséges, amely a vörös-tengeri Port Sudan kikötőjében végződik. Itt találhatók Szudán olajfinomítói is. Az infrastruktúra tehát "északi kézben" van, ami előrevetíti, hogy - a déli országrész elszakadása esetén - kemény tárgyalások várhatók az olajkincsből származó bevételek megosztásáról.

A békés szétválás történelmi cezúrát jelentene Szudán számára. A muzulmán észak évtizedeken át háborút viselt az animista és keresztény dél ellen. A mintegy kétmillió áldozatot követelő harcokban mindvégig szerepet játszott az arabok és a nilóta törzsek évszázados viszálya. A két országrészt 1947-ben anélkül egyesítették, hogy kikérték volna a déliek véleményét. Szudán végül 1956-ban nyerte el - Nagy-Britannia és Egyiptom kezéből - a függetlenséget, s ekkor kezdődött az etnikai konfliktus - emlékeztetett a Der Spiegel.

A háború, kisebb megszakításokkal, öt évtizeden át dúlt. Ezalatt a déli régió - noha nemcsak kőolajban, de vízben és termékeny földekben is gazdag - a világ egyik legszegényebb térségévé vált. A felek csak 2005-ben kötöttek békemegállapodást. Az abban rögzített ígéretek dacára Kartúm semmit sem tett a déli országrész fölemelése érdekében. Miközben a főváros az olajbevételeknek és a rendkívül élénk kínai beruházási tevékenységnek köszönhetően ma leginkább egy fejlett délkelet-ázsiai metropolisra hasonlít, délen kőkorszaki állapotok uralkodnak.

Kórházak, egyetemek, aszfaltozott utak jóformán csak északon találhatók - délen szinte semmi sincs. Jubában, a majdani új állam potenciális fővárosában áll a déli országrész egyetlen, kórháznak minősíthető egészségügyi intézménye - 5,6 millió embert kellene ellátnia. A gyermekágyi halandóság Dél-Szudánban a legmagasabb a világon, s az itt élő nők 90 százaléka analfabéta. A lakosság fele napi egy dollárnál kevesebb jövedelemből tengődik.

Észak és dél válása szinte bizonyosra vehető, ám az igazi problémák a függetlenség kikiáltása után kerülnek majd előtérbe. A felek hónapok óta tartó tárgyalásokon sem tudtak például megegyezni a majdani államhatár pontos vonaláról. Az 1200 kilométernyi közös határ 80 százalékát már kijelölték, ám éles vita dúl az Abyei térségében húzódó Heglig-olajmezőről, amelyre mindkét fél igényt tart. Abyeiben a hírek szerint szintén népszavazást rendeznének a térség hovatartozásáról, ennek időpontja azonban teljesen bizonytalan. Jubában azt állítják, hogy szükség esetén elfogadnák egy nemzetközi döntőbíróság ítéletét is.

Szudán olajtermelése csaknem eléri a napi félmillió hordót, az ország ezzel Nigéria és Angola mögött Afrika harmadik legnagyobb kitermelője. Az olajkészlet 80 százaléka azonban délen, illetve a vitatott Abyei térségében található. Kartúm költségvetési kiadásainak 60 százalékát fedezik az olajexportból származó bevételek, a déli régió esetében ez az arány 90 százalék - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A 2005. évi megállapodásban a felek megegyeztek abban, hogy a népszavazásig megosztoznak az olajbevételen. Ez idáig többé-kevésbé jól működött. A függetlenség kikiáltása után viszont módosítani kellene az elosztási kulcsot. A német napilap szerint éppen ebben rejlik a békés egymás mellett élés esélye - legalábbis a válást követő első időszakban. Saját csővezeték hiányában ugyanis a dél rá van utalva az északi infrastruktúrára - ugyanúgy, ahogyan az észak-szudáni finomítók a délről érkező nyersanyagra. Vita esetén mindkét fél csak veszíthet.

A déliek azonban eltökélték, hogy előbb-utóbb saját csővezetéket építenek, amely vagy a kenyai Mombasa kikötőjéig, vagy a szintén kenyai Lamu szigetén tervezett új kikötőig érne. Hírek szerint egy japán konzorcium érdeklődést mutat a 10 milliárd dolláros projekt iránt. Ha ez a csővezeték megépülne, akkor észak egy csapásra elveszítené olajexportból származó bevételének 70 százalékát. Márpedig törtek ki háborúk ennél sokkal jelentéktelenebb ügyek miatt is...

Éppen erre való tekintettel kell komolyan venni azokat az északi destabilizálási kísérleteket, amelyeknek száma drasztikusan megnőtt az utóbbi hónapokban. A több évtizedes háború alatt déliek százezrei menekültek Kartúmba; közülük eddig mintegy százezren tértek vissza délre - mint hírlik, nem egészen önként. A Berliner Zeitung helyszíni tudósítása szerint Juba illetékesei arra számítanak, hogy a város lakossága a referendumot követően a jelenlegi félmillióról jóval egymillió fölé fog emelkedni. A jövevények elhelyezése hatalmas probléma elé állítja a déli hatóságokat - északon pedig azzal számolnak, hogy a maguk javára aknázhatják ki a "hazatérők" elégedetlenségét és tiltakozását.

Ez annál is könnyebb lehet, mert a déli régió lakossága nem homogén, hanem több népcsoportból áll. Ezek között pedig már javában dúl a harc a jövendő dél-szudáni állam hivatali pozícióinak és bevételeinek elosztásáért. Ha ez a harc fegyveres összecsapásokká fajulna, akkor Kartúm afféle rendcsinálóként léphetne színre délen, s egyben visszaszerezhetné az olajmezők fölötti ellenőrzést is.