Kihalás fenyegeti az ősi görög nyelv legközelebbi rokonát
2011. január 6. 13:22 The Independent
Északnyugat-Törökországban, a Fekete-tenger partjai közelében egy olyan rurális társadalom él a világtól teljesen elzárva, amely a kihalt ősi görög nyelvhez hasonló dialektusban beszél.
A nyelvet mindössze ötezer ember beszéli, a kutatók azonban meg vannak róla győződve, hogy ez állhat a legközelebb az ókori görögök által használt nyelvhez, s általa betekintést nyerhetünk Szókratész és Platón dialektusába, s megismerhetjük evolúciós fejlődését.
A közösség a törökországi Trabzon (Trapezund), az egykori pontusi birodalom központja mellett él, azon a görög kolónián, ahol az argonauták is megvetették a lábukat, mikor az aranygyapjú nyomába eredtek a kis-ázsiai Kolkhiszba való utazásuk során, de a terület egyben a misztikus női harcosok, az amazonok főhadiszállása is volt.
A nyelvészek szerint a pontuszi görög egyik változata, a romeyka strukturális hasonlóságokat mutat az ősi göröggel, sőt, a két dialektus szókincse között átfedés is van. „A romeyka számtalan olyan nyelvtani jellegzetességet tartalmaz, ami az ősi görög nyelv felépítéséhez járult hozzá, s amelyek a modern nyelvből szinte teljesen kivesztek” – mondta el Ioanna Szitaridou, a Cambridge-i Egyetem filológusa. „A főnévi igenév az összes ma használt görög dialektusból hiányzik. A romeyka nemcsak ezt őrizte meg, hanem ennek olyan furcsa alakjai is megtalálhatók benne, amit korábban nem sikerült megfigyelni” – tette hozzá.
A romeykát beszélő falusiak a földrajzi és kulturális izoláció jeleit is magukon viselik. Csak a legritkább esetben házasodnak a közösségen kívül, s egy különleges hangszerrel (törökül kemenje, görögül lyra) érdekes hangzású népzenét játszanak. „Csak egy olyan férfiról van tudomásom, aki nem a faluban talált magának párt” – mondta el Sitaridou, majd így folytatta: „A zene nagyon egyedi, semmi mással nem téveszthető össze”.
Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a romeykát beszélők a Fekete-tenger mentén ezer évvel ezelőtt élt görögök egyenes ági leszármazottjai, de az is elképzelhető, hogy a görög nyelv elsajátítására kényszerített bennszülött törzsekkel rokoníthatók. A közösség hithű muzulmán, tagjai ezért maradhattak az 1923-as lausanne-i egyezség után is Törökország területén, miután a két ország egy kétmillió főt – keresztényeket és muzulmánokat egyaránt – érintő lakosságcseréről állapodott meg.
Az elkövetkező kutatások feladata az lesz, hogy megvizsgálják, hogyan fejlődött a pontusi görög az évszázadok során – vallják a nyelvészek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
