Készül a jégkorszaki Jurassic Park

2010. december 22. 14:27

"Van, aki egy kis kertet művel. Nekem jégkorszakparkom van, ez az én hobbim" - mondja Zimov a The New York Timesnak, és közben szürkülő szakállába mosolyog. A férfi eredeti kutató területe a kvantumfizika volt. A klímaváltozás a legjobban a sarkvidéken érezhető, ahol a hőmérséklet gyorsabban melegszik, mint bárhol másutt a Földön. A legtöbb klímaszakértő szerint glóbuszunk természetellenes melegedését az emberi tevékenység, különösen az ipari környezetszennyezés és a mindennapi élet olyan velejárói okozzák, mint az otthonok fűtése és az autóközlekedés.

Zimov szeretné újjáteremteni azt az ökoszisztémát, amely 10 ezer éve, az 1,8 millió évig tartó pleisztocén földtörténeti periódust lezáró jégkorszak végén tűnt el, akkor, amikor nagyjából kialakult a jelenlegi globális időjárási rendszer. Úgy gondolja, hogy fűevők buja növényzetű térséggé fogják változtatni a tundrát, ahol ma csak vékony vörösfenyők és különböző cserjék teremnek meg. A füvek gazdag gyökérzete stabilizálná a permafroszt - örökösen fagyott - földet, amely ma mind gyorsabb ütemben enged fel.

A növényevő, kérődző állatok lelegelik és egészségessé teszik a vadfüvet, amely nyárra és őszre friss hajtásokat termel, trágyájuk pedig életfontosságú táplálékot szolgáltat. Télen az állatok letapossák a havat, amely máskülönben elszigetelné a hideg levegőtől a talajt. Ez megakadályozhatja, hogy a fagyott földréteg felengedjen, és erős üvegházhatású gázokat bocsásson ki. A fű több napfényt ver vissza, mint az erdő, ez is akadályozza a globális felmelegedést.

A szibériai táj megváltoztatásához és a permafroszt földréteg megőrzéséhez állatok millióira lenne szükség. A tudós szerint azonban az olyan állatok, mint a rénszarvas, a bivaly és a pézsmatulok, gyorsan szaporodnak vadon is. Ahol csak legelnek, gyönyörű új legelők alakulnak ki.

A kezdeményezés iránt nemcsak klímakutatók érdeklődnek, hanem paleontológusok és környezetvédők is, akiket lázba hoz az egykori vadvilág felélesztésének ígérete. "Nagyon izgalmas kísérletről van szó - véli Adrian Lister, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója. - Ökológiai szempontból helyes visszahozni azokat az állatokat, amelyek valaha itt éltek". Ellenzi viszont olyanok állatok honosítását, amelyek nem az adott térségben kóboroltak valaha - például ha valaki elefántokat vagy rinocéroszokat akarna telepíteni az amerikai síkságokra.

Zimov 1989-ben vágott bele a kísérletbe egy 160 négyzetkilométeres területén, amelyen erdők, rétek, cserjések és tavak váltakoznak. A kijelölt terület körül 600 négyzetkilométernyi vadon található. A terület az Északkeleti Tudományos Állomáshoz tartozik, amelyet ő hozott létre, és ő is vezetett 30 éven át. Az októberben már jég borította park 40 kilométerre van a tudományos állomástól, nyáron csak csónakon közelíthető meg, a folyók befagyása után pedig szántalpon. A park területén egy 32 méter magas torony folyamatosan adatokat szolgáltat a levegő metán-, széndioxid- és páratartalmáról, ezeket az amerikai óceáni- és légköri hatóság (NOAA) által felügyelt globális monitorhálózathoz továbbítják.

Zimov kutatásai, amelyeknek témája a permafroszt, az üvegházhatású gázok kibocsátása és a kihalt mamutok világa, az egész világról tudósokat vonzott az állomásra. A telep tulajdonképpen kis faházak csoportja egy kápolnával, amely a közeli sziklatetőről a Kolima folyóra egyik ágára néz. Nyáron húsz alvóhelyes kishajóval lehet eljutni a területére, télen 100 ezer dollár értékű légpárnás járművel. Zimov időnként egy öreg orosz harckocsin hoz utánpótlást a 2000 kilométerre lévő kínai határról.

A park egyik vonzereje - és egyben elrettentő ereje is - végletes elszigeteltsége. Hatezer-hatszáz kilométerre, négy időzónányira van Moszkvától. A közeli Cserszkij városának ötezer lakója van, de infrastruktúrája szegényes. A legközelebbi nagyváros, Jakutszk négy és fél órányi repülőútra fekszik. A hasonló témák kutatói, különösen az amerikaiak, inkább a könnyebben megközelíthető Alaszkában vagy Kanada északi részében dolgoznak.

"A sarkvidék legnagyobb része Oroszországban van, ám a sarkköri kutatás java máshol zajlik" - állítja Max Holmes, az amerikai Polaris program igazgatója. E program keretében az utóbbi három nyáron fiatal kutatókat küldtek az orosz állomásra.

Zimov parkja 40 jakutföldi lóval kezdte a kísérletet. Ezt a félvad, nagy sörényű fajt a jakutok és más északi népek tenyésztik, húsát megeszik. Az alacsony, zömök és széles hátú lovak jól bírják a szibériai telet, hála dús szőrzetüknek, vastag zsírpárnáiknak és annak, hogy akár egyméteres hóban is képesek felkutatni a takarmányt. Az eredeti ménesből tizenöt állatot farkasok és medvék téptek szét. Tizenkettő azért pusztult el, mert a parkban tenyésző mérgező bürökből evett, két ló pedig kiszökött a kerítésen, majd mintegy ezer kilométeres utat megtéve visszatért eredeti legelőjére.

A tudós újakat vásárolt. Mára a lovak megtanulták elkerülni a mérgező növényeket, és azt is, hogyan kell szembeszállni a ragadozókkal. Az elmúlt három évben több csikó született, mint ahány ló elpusztult. Zimov szerint a legnehezebb a helyes arányt kialakítani a növényevő állatok és a ragadozók között, illetve elérni, hogy a csikók túléljék az első telet. Munkásai időnként gabonával egészítik ki a lovak abrakját. A ménes mintegy fele rendszeresen felkeresi az állatgondozó kunyhóját, a többi lovat ritkán látni, legfeljebb nyomaikkal találkoznak. A jávorszarvasoknak nem gond a csaknem kétméteres kerítés, átugranak rajta. Hat fiatal pézsmatulkot is beszereztek: egyikük elpusztult, a többit szénán tartják, amíg megerősödik.

A kutató arra kíváncsi, hogy abban a térségben, amelyen ezek az állatok legelnek, újjáéled-e a rég elpusztult füves terület, ez ugyanis lelassíthatná vagy akár meg is állíthatná a fagyott föld gyorsuló felolvadását. Eddig az eredmény biztatónak tűnik. A kísérleti parkban jelenleg 70 növényevő állat él. A tudós szerint ezrekre lenne szükség ahhoz, hogy újra benépesüljön velük Szibéria. Ezer észak-amerikai bölény behozatala azonban egymillió dollárba kerülne: Zimov úgy véli, hogy ez nem is olyan sok a várható haszonhoz viszonyítva. "Ha a permafroszt, a fagyott föld felolvad, ezer gigatonna szén-dioxid szabadul fel. Mi ehhez képest egymillió dollár?" - kérdi.