A karácsonyi bevásárlások története
2010. december 22. 11:56
Minden ünnepnek ugyanaz a története: mindegyik rituálévá, és az üzlet révén saját paródiájává vált - állítja a Vásárlói rítusok: az amerikai ünnepek eladása és megvásárlása című könyv, amelyből azt is kiolvashatjuk, hogy az évnek ebben a szakában a jámborság a legjövedelmezőbb üzlet.
Az egyházi énekeket elnyomja a pénztárgép csörgése; a buddhista gyerekek karácsonyi ajándékért könyörögnek; Mexikóban és Franciaországban pedig - a hívők nem kis megrökönyödésére - a Halloween teljesen kiszorítja a Mindenszentek ünnepét - sokkol a könyv szerzője.
A szekuralizált és kommercializált ünnepek a 19. század eleji Amerikából eredeztethetőek, ahol a keleti parton virágzó iparosodás és jólét egybeesett a németek nagyobb tömegű bevándorlásával. Náluk ugyanis a karácsony nagyobb ünnep volt, mint az angoloknál, akik inkább az Újévet ünnepelték meg. Az angol hagyományok követői nem nézték jó szemmel az új szokást, mert szerintük az visszavetheti az ipari termelékenységet, illetve attól féltek, hogy a törvényhozók annyival is kevesebbet fognak dolgozni. A karácsony azonban győzedelmeskedett, és vele együtt új kellékek és szokások is megjelentek.
1846-ban egy William Maurice nevű philadelphiai kereskedő volt az első, aki üzletében felállított egy Mikulást; hamarosan minden város átvette ezt a kezdeményezést. Négy évtized múltán pedig a piospozsgás arcú, krumpliorrú Mikulás teljesen az angolszász ünnep részévé vált. Nem kellett hozzá sok idő, hogy Santa Claus teljesen átvegye Jézus helyét a karácsony szimbolikájában. Ez a helycsere sokakat zavart, ezért az elkövetkező években heves viták alakultak ki a témával kapcsolatban.
Az egyik szereplő már az 1947-ben készült, a mai karácsonyokkal egybeforró "Csoda a 34. utcában" című filmben is az ünnep elüzletiesedését kárhoztatta. A kereskedők és gyárosok viszont azzal érveltek, hogy egyáltalán nem bűn az ünnepből hasznot húzni, sőt az ünnepek is azért léteznek, mert pénzt lehet csinálni belőlük. Vagyis a praktikus gondolkozású amerikaiaknak minden olyan ünnepről le kell mondaniuk, amely nem hoz profitot: ilyen pédául a faültetés ünnepe.
A gazdagon illusztrált könyv alaposan bemutatja a témát, a 18. század közepétől a 20. század végéig, felvonultatva annak minden elemét az egyházi pazarlástól a világi költekezésig. A szerző érzékelteti a téma ellentmondásos voltát is, így láthatunk olyan puritánokat, akik megtiltották a karácsony ünneplését, majd a később ezeket a mozgalmakat romantizáló szándékokat is megimserhetjük.
Az ünnepek kiárusítása ma is folytatódik. Még az egy hétig tartó, Maulana Karenga szociológus által 1966-ban, éppen a karácsonyi tülekedés ellen alapított, afroamerikai hagyományokra épülő Kwanzaa-ünnep sem kerülhette el sorsát: az esemény rengeteg árust vonzott, és a nagy kapitalista vállalatok (Anheuser-Busch, Pepsi-Cola, Hallmark) is megjelentek. Karenga felháborodását fejezte ki, de az egyik árus azzal érvelt, hogy "ez élteti Amerikát".
A folyamat nem áll meg, új ünnepek keletkeznek: a nagymamák napja, az egyedülálló anyák napja, a nem nyilvántartott szavazók ünnepe stb., amelyek aztán idővel bekerülnek a kommercializált emlékezés örvényébe - kesergett a téma kapcsán a Britannica egyik bloggere.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
