Erősödő angol részvétellel tárják fel Grúzia ősi királyságait
2010. december 15. 09:07
Igazi sikertörténet az angol részvétellel a nyugat-grúziai királyságok területén folytatott, egy évtizedes múltra visszatekintő régészeti feltárás, amelynek köszönhetően a kor két szuperhatalma, a római és a perzsa Szászánidák birodalma által két oldalról szorongatott ősi ország történetét ismerhetjük meg.
Kolkhisz és Lazika-Egrisi – még ma is látható – romjai a 4-6. századra datálhatók. Ekkor Lazika a Szászánidák legfőbb célpontjának számított, de a kelet-római birodalom mindannyiszor visszaverte a perzsák támadásait, ebből a korból származik a latin elnevezés (Archaeopolis) is. A rekonstrukciós munkálatoknak köszönhetően a templom és néhány védelmi célú épület kiváló állapotban maradt fenn, de a föld is további érdekes régészeti leleteket rejteget: például a korábbi rétegekből származó, i.e. 4-2. századi temetőt, amely a település keleti oldala alatt terül el.
Érdekes módon azonban a középkori grúz annales, a Kartlis Cxovreba szerint Nyugat-Grúzia mitikus királya, Kuji alapította a nokalakevi erődöt még az i.e. 4. században, bár a régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a terület már Kuji uralkodása előtt is lakott volt – egyesek az i.e. 2. évezredre teszik a terület benépesítését.
A legkorábbi, eddig feltárt rétegek az i.e. 7-8. századból valók, ahonnan fémművelésre, gyöngydíszítésre és vallási hagyományokra utaló nyomokat sikerült azonosítani – nem véletlen, hogy Kolkhisz ettől kezdve jelenik meg a görög szövegekben, ugyanis állítólag ide utazott az aranygyapjúért Jászón és az argonauták csoportja.
Nokalakevit először az 1830-as években feleltette meg Archaeopolis-szal Frédéric Dubois du Monpéreux svájci filológus, de ezt csak egy évszázaddal később, az 1931-as régészeti ásatások támasztották alá. A második világháborús német-orosz szembenállás kihúzta a talajt a tiszavirág életű, Simon Janashia és Alfonse-Maria Schneider vezette közös kutatás lába alól.
Az események csak az ötvenes-hatvanas években, a Grúzia korai története iránt megnövekedett érdeklődés idején vettek új irányt és gyorsultak fel. 1973-ban a Grúz Állami Múzeum vette kezébe az irányítást, sikeresen feltárták Nokalakevit, a feljegyzéseket három kötetben kiadták, 1990-ben pedig múzeumot nyitottak az ott talált műkincsek bemutatására.
A Szovjetunió felbomlása és az azt követő viharos évek a múzeumot sem hagyták érintetlenül, a rendkívül instabil helyzetben az intézményt kirabolták, ráadásul 1995-ben az elűzött elnököt támogató lázadók a feltárást végzők felszereléseit is tönkretették. A 21. század elején a grúz régészet pénzügyi és humánerőforrás problémákkal küzd – abban az időben, amikor Grúziának a legnagyobb szüksége lenne a financiális mentőövre, hogy a turizmuson keresztül az ország páratlan kulturális öröksége beindítsa a gazdaság motorját.
Az áttörésre 2000-ig kellett várni, ekkor alakult meg nemzetközi összefogással az Anglo-Georgian Expedition to Nokalakevi (AGEN) nevű kezdeményezés, egy évre rá pedig az ankarai Brit Intézet és a Cambridge támogatásával hét brit és grúz önkéntes fogott ásót, hogy a profi szakemberek mellett ugyanott folytassák a munkát, ahol az elődök abbahagyták. A múzeumra újra tető került, az épületet megerősítették, bevezették az áramot, valamint egy laboratóriumot is kialakítottak, a sikeres kooperációnak köszönhetően pedig évről-évre jelentenek be új felfedezést vagy tárnak fel sírokat az egyre lelkesebb szakemberek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
