Tisztogatás a német külképviseletek "arcképcsarnokában"

2010. november 23. 13:45 MTI

"Az arcképcsarnokoknak a jövőben minden külképviseleten egységes képet kell mutatniuk" - idézte a Süddeutsche Zeitung annak a munkacsoportnak az utasítását, amelyet Guido Westerwelle külügyminiszter hívott életre. A lépésre azután került sor, hogy egy októberben közzétett vaskos tanulmány feltárta: a külügyi tárca lelkes kiszolgálója és aktív résztvevője volt a nácik megsemmisítő politikájának. Számos, a nácikkal egy követ fújó diplomata a nyugatnémet külügyminisztérium megalakulása (1951) után visszakerült a szolgálatba, majd halálakor méltató megemlékezést közölt róla a tárca házi újsága.

A jelenlegi gyakorlat szerint a német nagykövetségek jelentős részében a vilmosi birodalom megalakulása (1870) óta az adott országban szolgált összes nagykövet arcmása látható, köztük a "harmadik birodalom" diplomatáinak képe is. A Peter Ammon államtitkár vezette munkacsoport utasítása értelmében 1951 előtt szolgált nagykövetek fényképe ezentúl csak kivételes esetben szerepelhet az arcképcsarnokban. Ezeket a képeket is térben a többiektől elkülönítve szabad csak kifüggeszteni. Azoknak a nyugatnémet diplomatáknak az arcmását pedig, akik már a náci időkben is tagjai voltak a külügyi szolgálatnak, magyarázó szöveggel kell ellátni.

Az október végén publikált tanulmány elkészítésére 2005-ben adott megbízást az akkor külügyminiszter, Joschka Fischer. Előzőleg tudomására jutott, hogy egy elhunyt és a házi újságban felmagasztalt diplomata a 40-es években vérbíróként működött a nácik által megszállt Cseh-Morva Protektorátusban, s több száz halálos ítélet fűződik a nevéhez.

Méltatlankodó hangú jegyzetben bírálta a nagyköveti arcképek megszűrésére utasító rendeletet a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A Képrombolás című írás a hagyományokkal való szakítást vet a munkacsoport szemére, egyúttal azt állítva, hogy a Fischer által felkért történészbizottság "jelentésének megbízhatóságát túlbecsülik".

"A hagyományokkal való szakítás ismét megmutatja azt a nagyfokú alkalmazkodóképességet, amely 1870 óta jellemzi a külügyi szolgálat számos hivatalnokát. Emiatt talán a jövőben mind bel-, mind külföldön fel kellene hagyni az arcképcsarnokok gyakorlatával. Ezáltal a tárca egy napon megúszná a képromboló Westerwelle (képét), míg a múltügyi miniszter Fischert azonnal le lehetne akasztani a falról" - zárta jegyzetét a Frankfurter Allgemeine Zeitung.