A Nagy Testvér dönt
2010. november 12. 15:41 ArchívNet
A tömegpropaganda irányvonala
A hazai propagandagépezet is a szovjet irányelvek szerint dolgozott, bár hozzá kell tennünk, hogy a magyar gyakorlat sokkal visszafogottabb volt, mint a legtöbb szocialista országé. Az 1977. decemberi moszkvai Interkozmosz értekezlet után a szovjet delegáció közleményt adott ki, hogy a tömegtájékoztatásban célszerű figyelembe venni a következőket: egyrészt koordinátorokat vagy koordinátori csoportokat kell kijelölni, „melyek feladata a közvélemény informálása, és szimbolikus jellegű tevékenység [értsd: űrrepülés] előkészületét szolgáló intézkedések megszervezése. [...] Minden közös űrrepülés alkalmával tájékoztató anyag készül a kozmikus berendezésekről, a bajkonuri repülőtérről, a repülésirányító központról, a Gagarin nevét viselő űrhajóskiképző központról, a repülés programjáról, valamint az űrhajósok életrajzáról és a tudományos–technikai kísérletekről.”
Ennek érdekében el kellett juttatni a Szovjetunió Interkozmosz Tanácsához a majdani felszállás 4-5 tudósítását egy-másfél oldalnyi terjedelemben, „amit az illető ország űrhajós kutatója elmondhat.” Vagyis az újságírói és tudományos tájékoztatás határait a minimumra szorították. Emellett az érintett országoknak ki kellett dolgozniuk saját repülésük emblémáját, ill. az űrhajókra kerülő applikációt 40 példányban, címerrel, nemzeti zászlóval. A jelképek pontos méretét is megadták: általános és kétoldalú embléma 100 mm, állami címer 80 mm, a nemzeti zászló pedig 85x125 mm. Miután ezek elkészültek, be kellett mutatni a szovjet Interkozmosz Tanácsnak. Meghatározták e jelvények anyagának összetételét, s azt is, hogy gépi varrással készüljenek. S hogy mindez ne legyen elég, ezért az űrhajósok által az űrbe juttatandó szimbolikus tárgyakat, ajándékokat is meg kellett beszélni az említett grémiummal.
A többi résztvevő ország képviselőinek is volt néhány javaslatuk – emlékérmék, pénzérmék, jelvények, felségjelek, más emléktárgyak –, amelyek kibocsátását szintén a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Interkozmosz Tanácsban kellett megvitatni.
Az ismertetésből látszik, hogy adott volt a vonal, amelynek mentén az egyes országok működhettek, más kérdés, hogy ez nem is esett nehezükre. Mivel közeledett a magyar űrhajós várható repülése, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága 1978. december 5-ei ülésén határozatot hozott arról, hogy „propagandánk legyen szerény, de szükséges mértékig vegye figyelembe” a szocialista országok tapasztalatait. „A felkészülésben részt vevő mindkét magyar űrhajós-jelölt munkája, teljesítménye, valamint a hazai műszerek eredményei, készítőik alkotó közreműködése kapjon méltó elismerést. A propaganda tevékenység két csúcspontja az űrrepülés és a hazaérkezés időszaka legyen.”
A határozat értelmében „az első magyar űrhajóst és dublőrét úgy fogják bemutatni, hogy kitűnjön: gyermekkoruktól kezdve élenjárók voltak a tanulásban és a munkában; szellemileg és fizikailag is mindig jól felkészültek feladataik végrehajtására. Szívós akaratuk, kitartó munkájuk és a tanulásban mutatott szorgalmuk eredményeként képesekké váltak rendkívül bonyolult, sokoldalú feladatok végrehajtására.” A kérdéssel a Politikai Bizottság 1979. január 5-ei és a Titkárság február 12-ei ülésén is foglalkoztak. A később készített részletes propagandaanyagok lényegében ugyanezen elvek mentén maradtak.
A munkát a Korom Mihály KB titkár vezette koordinációs bizottság hónapokon keresztül irányította. Ez plakátok, jelvények, emléktárgyak, 100 forintos emlékérme, különböző ruházati termékek sorát jelentette, egészen addig a pontig, amikor a szovjetek értesítése után Korom Mihály a PB 1979. május 29-ei ülésén bejelentette, hogy az űrrepülést a következő évre halasztják.
A tapasztalatokról a pártközpont munkatársnője, Kovács Nándorné feljegyzést készített, amelyben az addigi agitációs és propagandamunkát elemezte. Eszerint „az előkészítő munka gyakorlatilag befejeződött, hiszen a munka részben megtérül. Az elkészített kiadványok, szimbolikus és egyéb tárgyak többsége felhasználható a később sorra kerülő közös űrrepülés alkalmával is.” A szerző felsorolta, hogy milyen kiadványok, ajándékok készüljenek, milyen kapcsolatot tartsanak a külföldi felekkel a moszkvai magyar követséggel, továbbá a sajtónak mi legyen a feladata. Ezen belül utalt arra is, hogy milyen legyen az egész eseménysorozat magyarországi programja.
Jellemző a korra, hogy illett idézni egy-egy megnyilatkozást valamelyik „szovjet elvtárstól”: „A propaganda szerénységi fokát célszerű összhangba hozni az eddigi gyakorlattal, valamint a szovjet elvtársak részéről többször kinyilvánított várakozással. (Pl. Szerbin elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy egy végrehajtott űrrepülés politikailag 'felemel' egy országot a világközvélemény előtt.)” Az anyag egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy a pártközpont nélkül ne tárgyaljanak az egyes – vélhetően „elszabadult”, túlságosan önállóan cselekvő – szervek (Honvédelmi Minisztérium, Interkozmosz Tanács) sajtó, propaganda, ajándékozási stb. kérdésekről. Fő következtetése tehát az, hogy a sajtó és propaganda feladatok még inkább a pártközpont agitációs és propaganda osztályán keresztül valósuljanak meg. Ebből következően az állami szervek csak nekik alárendelten léphetnek fel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
