Múlt-kor.hu

Ámor és Hymen, avagy a fiatal Székely Bertalan szerelmei

Ámor és Hymen, avagy a fiatal Székely Bertalan szerelmei

2010. november 2. 10:41 MTI

Ámor és Hymen/A fiatal Székely Bertalan szerelmi történetei címmel jelentette meg az Akadémia Bicskei Éva művészettörténész munkáját, amelyben az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársa a leginkább történeti festőként ismert művész életén és életművén keresztül térképezi fel a magánszféra társadalmi konstruáltságát és a nemek egymáshoz való viszonyát.

Wessely Anna művészettörténész a könyvet méltatva, azt emelte ki, hogy Bicskei Éva vizsgálódásának tárgyát Székely Bertalan (1835-1910) korai zsánerképsorozatai, "szerelmi történetei" alkotják. Ez a feleségének készített sorozat, a Női élet, az Egy hiú életrajza és a "Léda-témával való viaskodás". Mindhárom alaposan elemzett ciklus a nők életével, a szerelem és a házasság témájával foglalkozik. Bicskei Éva megvizsgálja, hogy kapcsolódnak-e a sorozatok, s ha igen, hogyan, a középosztályi nők életmódját, viselkedését és erkölcseit taglaló társadalmi diskurzushoz.

"A sorozatok témaválasztása az ábrázolhatósággal kapcsolatban egészen alapvető kérdéseket vet fel. Ha ugyanis a nők következetesen ki vannak zárva a politikai és társadalmi nyilvánosságból, akkor életük az idegen szem elől elzárt magánszférában zajlik. Ha ebbe a művész mégis bepillantást nyer, vagy saját magánéleti tapasztalatai fényében megkonstruálja a női világot, akkor sem talál benne jelentős tettekre, cselekedetekre, amelyekben feltárulhatna az ábrázolt nő jelleme és sorsa. Csak eseményeket talál, amelyek megesnek a nőkkel, amelyeknek ők is részesei, s amelyekben mindig másokhoz fűződő, többnyire alárendelt viszonyuk határozza meg lehetséges szerepüket. A művészi feladat egy olyan élet megjelenítése, amelyet a főszereplő cselekvően nem alakít, hanem csak átél" - fogalmazott a művészettörténész.

Mint kifejtette, Bicskei Éva elemzése rávilágít, hogyan váltotta fel az önkényuralom idején kívánatosnak tartott honleányi szerepmodellt a férje munkaképességét és társadalmi érvényesülését szolgáló és a következő generáció növekedésén őrködő családanya modellje. Pontosan megmutatja azt is, hogy a nők oktatása mellett megfogalmazott leghatásosabb érvek nem a nők képességeire vagy netalán jogaira hivatkoztak, hanem arra, hogy a modernizálódó társadalomban az új nemzedék nevelése már nem bízható tudatlan és tájékozatlan anyákra.

"A magyar történeti festészet kimagasló művelőjeként mindenki által ismert festő - Degas és Manet kortársa - e képsorozatok elkészítése idején 20-30 éves, azaz művészként még megilletheti a 'fiatal'jelző, máskülönben azonban egy felnőtt, családja eltartásáért felelős egyén. A könyv érdekességét éppen az adja, hogy e sorozatok megalkotásának folyamata időben egybeesik, vagy éppenséggel összefonódik a legfontosabbnak tartott művészeti elvek elsajátításával, értelmezésével, a saját alkotói személyiség kidolgozásával és a polgári egzisztenciateremtés feladatával való birkózással.

Bicskei Éva könyve sokoldalúan, több diszciplína szemszögéből közelíti meg ezt az időszakot és festészeti termését, meghatározza Székely Bertalan grafikai sorozatainak témáját, műfaját, az egyes képzőművészeti ágak hagyományaihoz való kapcsolódásuk módját, feltételezhető rendeletetésüket a modern polgári kultúrában és a kiegyezés előtti és utáni évek magyar társadalmában" - hangsúlyozta Wessely Anna. Hozzátette: a szerző új ismeretekkel gazdagítja tudásunkat a "női élet" 19. századi teológiai, politikai, gazdaságelméleti és gyakorlati értelmezéséről, ábrázolhatóságának korlátairól.

"Érdekeltek a szerelmi történetek, a családi élet, erről először egy nemzetközi összehasonlítást akartam írni, 18-19. századi angol, német, francia történetet" - mondta Bicskei Éva, akinek sokan viszont azt javasolták, hogy inkább a magyarországi helyzettel foglalkozzon. Így bukkant rá Székely Bertalanra mint témára, amellyel immár tíz éve foglalkozik.

Bicskei Éva 2003-ban szerzett doktori fokozatot művészettörténetből az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2004-től az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének a munkatársa. Kutatási területe a 19. századi európai és magyarországi művészet története, ezen belül a művészeti oktatás, a nőművészet, a portréfestészet, az aktfotográfia, illetve a szociálpolitika a 20. század második felében, különös tekintettel a nőkre és a gyerekekre.

Ámor és Hymen, avagy a fiatal Székely Bertalan szerelmei

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. ősz különszám: 101 kép rólunk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra