Megfejtették a Ptolemaiosz-kódot

2010. október 5. 12:09 Spiegel Online

A történészek Rómával vagy Szentpétervárral szemben nem tudják pontosan meghatározni olyan fontos német várososok alapítási idejét, mint Hamburg, Kiel, vagy éppen Bad Driburg. A Rajnától keletre fekvő városok korai története sűrű homályba vész, ugyanis egészen a középkorig nem említik meg őket a források. Ezért az írástudatlan törzsek okolhatók, de Tacitusnak hála van némi fogalmunk a barbár törzsek mindennapi életével kapcsolatban.

A berlini műszaki egyetem Geodézia és Geoinformációs tanszékének kutatócsoportja most egy olyan térképet készített, amellyel sikerült rekonstruálni a kétezer évvel ezelőtti kontinens földrajzi viszonyait. A térképen az Északi- és a Balti-tenger is 'Német-óceán' néven szerepel, míg az észak-bajorországi Frank-erdő 'Szudéta-hegynek' van feltüntetve, az északnyugat-német fríz part 'Szász-szigetei' a mai Amrum, Föhr és Sylt szigeteknek felelnek meg; Jéna 'Bicurgium', Essen 'Navalia', Fürstenwalde pedig 'Susudata' néven fordul elő.

A matematikus és asztronómus Ptolemaiosz i.sz. 150-ben vállalkozott arra, hogy elkészíti az addig ismert világ térképét. Az ókori tudós Alexandriában rajzolta meg a mai Google Earth elődjének számító, 26 egységből álló, színes tintával állatbőrre készített térképgyűjteményét, s ezek egyike a barbárok által lakott Germania Magnát ábrázolja. Ptolemaiosz ebben hatalmas tudásáról tanúbizonyságot téve hegyeket, folyókat és szigeteket azonosított, köztük 94 várossal (poleis), azok hosszúsági és szélességi fokával.

Ptolemaiosz minden bizonnyal a római utazók útleírásaiból, tengerészek feljegyzéseiből és az északon szolgáló legionáriusok által használt térképekből állította össze munkáját. Ezekből az adatokból azonban sokszor torz képek születtek: az alexandriai tudós a valóságosnál szűkebbnek és megnyúltabbnak ábrázolta az északi szigeteket, míg a dániai Jütlandot és a németországi Schleswig-Holsteint sokkal keletebbre helyezte.

Sokáig úgy tűnt, a nyelvészek és történészek nem tudják megoldani a rejtélyt, s nem sikerül Németország prehistorikus történetéről lerántani a leplet. A berlini kutatócsoportnak azonban hat év alatt sikerült egy olyan „geodéziai deformációs analízist” kidolgozniuk, amelynek segítségével – földméréssel és egy új térkép megrajzolásával – helyreállíthatók a térképen elkövetett hibák.

A fő kérdés az volt, hogy az új adatok pontosak-e, mivel Ptolemaiosz Geográfia című munkája csak a Vatikán által őrzött, 1300 körül készített másolatban maradt fenn. A német kutatók az isztambuli Topkapi palotában rábukkantak Ptolemaiosz munkájának legrégebbi kiadására, amelynek reprodukcióját jövőre adják ki. Az új térkép szerint az olyan kis települések, mint Salzkotten vagy Lalendorf, sokkal korábban, akár kétezer éve is léteztek, s ebből azt is megtudhatjuk, hogy az Elba és az Alster folyó találkozásánál levő Treva a mai Hamburg, míg Aregelia Lipcse elődje volt.

A legújabb kori kutatások azt mutatják, hogy a háború utáni feltételezésekkel ellentétben a helyi törzsek korántsem voltak elzárva a külvilágtól. A birodalom füstölt hallal, borostyánkővel és pomádéval kereskedett velük, míg a római diplomaták nem egyszer lefizették és meggyilkolták a törzsfőket, nyíltan beleavatkozva a trónviszályokba. A Harz régióig eljutó katonáknak nem kellett műveletlen földeken, illetve mocsarakon átgázolniuk – derül ki a kutatásokból „Tizenegy települést sikerült lokalizálnunk a Rajna bal partján levő Moers-től a Sambia félszigetig” – mondta a kutatásban résztvevő egyik kutató. A legtöbb település folyók mellett, illetve utak kereszteződéseinél helyezkedett el, amelyre a számtalan városban előforduló 'furd' tag utal (Lupfurdum – Drezda, Tulifurdum – Hannover).

A kutatók most abban bíznak, hogy a borostyánkereskedők által használt utakat megvizsgálva sikerül eljutniuk Bécsig, illetve egészen a Gdanski-öbölig.