Ormos Máriát köszöntötték 80. születésnapján Pécsen

2010. szeptember 30. 15:16 MTI

"Az elmúlt napokban sok sms-t, emailt, táviratot kaptam, amelyekben gratuláltak a szép kerek évfordulóhoz. A kereket értem, de a szépet? Mi a szép azon, hogy az ember tükörbe néz és leginkább elfordulna, mert a kép, amit lát, az nem ugyanaz, mint ami a belsejében önmagáról él" - jegyezte meg a 20. századi magyar és egyetemes történelem neves kutatója.

Hozzátette: abban sincs semmi szép, hogy az ember napi 7-8 óra intenzív munka után olyan fáradt, mintha 12-14 órát lapátolt volna, vagy egy háromórás út után alig lihegve száll ki a kocsiból, holott két évtizeddel ezelőtt akár tizenkét órát is kibírt volna.

"Ha azonban az ember mérleget von, azt találhatja: a múlt mégiscsak szép. Igaz, a közélet szempontjából az elmúlt 80 évben túl sok szépséget nem tudnék felsorolni. Volt benne második világháború, Rákosi Mátyás, 1956 és az azt követő megtorlások is. A személyemet illetően azonban szívesen gondolok a tudományos eredményeimre és a fiatalabb kutatónemzedékekkel kialakított kapcsolatomra. Előbbi a történettudományi intézethez, utóbbi a pécsi egyetemhez köt" - mondta a professzor az őt felállva, tapssal köszöntő mintegy kétszáz hallgatónak és egyetemi oktatónak.

Ormos Mária kiemelte, hogy számára a doktoranduszok adtak és adnak bizonyságot arról, hogy az elmúlt évtizedekben végzett munkája "eredményes, jó és használható" volt. A történész - aki családi körben egy vasárnapi ebéddel ünnepli születésnapját - arról is beszélt, hogy élete során több olyan munkába is belevágott, amely nemcsak, hogy nem volt divat, de "rossznéven is vették". "Ilyen volt Trianon, mert senki sem várta, hogy az 1970-es években valaki ezzel foglalkozzon. Még az 1980-as években is kérdéses volt, hogy egyáltalán megjelenhet egy ilyen témájú mű. De megjelent" - mutatott rá.

Beszámolt arról, hogy jelenleg a magyar történelem 1918-1919-es eseményeit kutatja, mert bár ezen időszakról rengeteg feldolgozás jelent meg, de mindig valamilyen "torzított, ferde" formában. Különösen igaz ez a tanácsköztársaságra.

"Arra gondoltam, hogy ezt közelebbről meg kellene vizsgálni. Szerencsémre belebotlottam egy népbiztoshelyettes óriási személyes anyagába. Naplót írt, rengeteg iratot, irományt megőrzött, s most ezt dolgozom fel" - mondta Ormos Mária. Megjegyezte: a munkáját nehezíti, hogy a dokumentumok 90-100 évesek, jelentős részük már porladó papír, amelyre kézzel, tintával, vagy olyan írógéppel írtak, melynek szalagja már kikopott. "Szemüveg mellett olykor nagyítót is kell használnom, de rendkívül izgalmas munka és remélem megélem, hogy könyv lesz belőle" - mondta Ormos Mária.

A Pécsi tudományegyetemen rendezett ünnepségen Ormos Máriát méltatók a professzor tudományos munkássága mellett iskolaszervező és a tudománynépszerűsítő tevékenységét is kiemelték. Bódis József, az egyetem rektora a 20. század történetének egyik legjobb ismerőjeként, a pécsi egyetem történelemtanáraként jellemezte őt, aki mindenkor a minőségre törekedett, elfogadta a kor kihívásait, az intézmény egykori vezetőjeként pedig lépéseket tett a későbbi felsőoktatási integráció irányába.

Orosz István, a Magyar Történelmi Társulat elnöke Ormos Máriát a legjobb történészek között említette. Hangsúlyozta, hogy egyetlen sorában sem fedezhetőek fel a harag és a részrehajlás jelei, s felkészültsége alkalmassá tette, hogy a fontos kutatási eredményeket egyszerűen, közérthetően ossza meg a társadalommal. Fischer Ferenc, a pécsi egyetem bölcsészettudományi karának dékánja munkásságáért a kar legmagasabb, Pro Facultate kitüntetését adta át az ünnepeltnek.

Ormos Mária 1930. október 1-jén született Debrecenben. Mintegy negyven könyvet írt, és 230 tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője volt. A magyar és egyetemes történelem terén végzett rendkívül sokoldalú tudományos kutatómunkáját, egyetemvezetői és szervezői, oktatói tevékenységét, tudományos életpályáját számos díjjal és magas kitüntetéssel ismerték el.