Mithrász-szentély került elő Franciaországban

2010. szeptember 30. 11:06

Mithrász kultuszát a keleten harcoló római katonák hozták a mai Franciaország területére még az első század legvégén. A kizárólag csak férfiak által gyakorolt kultusz kezdetben csak az elit körében terjedt el, de idővel minden társadalmi osztályban népszerűvé vált, később pedig – a Római Birodalom határainál, a hadsereg állomáshelyein talált szentélyek gyakori előfordulása miatt – a katonákkal kezdték azonosítani. A Mithrász-kultusz egyénileg gyakorolt, ún. misztériumvallás volt, mégse került összetűzésbe a császári kultusszal. A kereszténység kialakulásával azonban a pogány vallásokat igyekezték háttérbe szorítani.

Ezen vallás titkait az orális hagyomány őrizte meg, írott feljegyzések csak a korai keresztény teológusok tollaiból maradtak fenn, akik Mithrászt a Gonosz földi megtestesítőjének tartották. A kevés írásos forrás miatt így felértékelődtek a régészeti emlékek; a franciaországi szentélyben a tipikus síkdomborműn Mithras frígiai sapkát visel, miközben éppen egy bikát gyűr le. Az isten arcmását súlyosán megrongálták a keresztények, akik így próbálták meg fizikailag is elnyomni a vallást.

A régészek fáklyavivőket (dadophoroi) és lándzsásokat (miles) ábrázoló jeleneteket tártak fel, de előkerültek márvány oroszlánmancsok, kutyaszobrok, amelyek érdekes módon szintén a rombolás jegyeit viselik magukon, sőt, nem elképzelhetetlen, hogy a szentélyt fel is gyújtották. Mithrász templomában a megtisztuláshoz használt vázákra, núbiai, terrakotta figurákat ábrázoló lámpákra, olajlámpákra, melltűkre, s kétszáz pénzérmére is bukkantak a kutatók. Az előcsarnokban vehették fel a hívők imaruháikat, mielőtt beléptek volna a boltozatos kápolnába, ahova az istennek felajánlott áldozatokat helyezték el.

Az ásatás során két városi út nyomai rajzolódtak ki: az egyik észak-déli (cardo), a másik pedig keleti-nyugati (decumanus) irányú. A legkorábbi bizonyítékok Augustus császár idejére, kb. i.e. 10-re datálhatók. Később, az első század végén további két római villát építettek (domus), illetve padlófűtést is kialakítottak (hypocaustum). Angers a római időben egy viszonylag kisebb méretű oppidum, azaz megerősített település volt, háromezer lakossal, neve (Iuliomagus) jelentése: „Julius Ceasar piaca”.

A Mithrász-templomok felettébb gyakoriak voltak a Római Birodalomban, de meglehetősen egyenlőtlenül oszlottak el: több Rómában, Ostiában, Numídiában, Dalmáciában, Britanniában, a Rajna és Duna mentén fordult elő, de a régészek Görögországban, Egyiptomban, illetve Szíriában is tártak fel szentélyt.