Vízforrásokat jelezhetnek a Nazca-vonalak

2010. augusztus 31. 10:06

A különleges geoglifek a Föld egyik legszárazabb sivatagában készültek, így amikor az amerikai kutató 1995-ben megkezdet vizsgálatait a térségben, hamar egyértelművé vált, hogy a vízellátás nagyon sokat számít mind a mezőgazdaságban, mind pedig az életminőség javításában.

Amikor a helyi vízforrások felmérésébe kezdtek, elég hamar kiderült, hogy a puquios néven ismert ősi vízvezetékek többsége kapcsolatban van a vonalakkal. Johnson szerint a prehispán lakosság valószínűleg nagyon jól ismerhette a térség víztérképét, így a Nazca-vonalak „egyfajta kommunikációs nyelvet jelentenek azzal kapcsolatban, hogy hol találhatók a földalatti kutak és vízerek”. A kutató a vizsgálatok során dekódolta a jeleket: eszerint a trapezoidok kutakat, a körök forrásokat jelölnek, és az alakok is hasonló jelentéssel bírnak; a kolibri csőre például szinte egy kút lehetséges helyére mutat.

Egy nemrég készített dokumentumfilm szerint a Nazca-vonalak gigantikus szabadtéri templomok voltak, melyekben a hívek vízért imádkoztak isteneikhez. A tudósok mai álláspontja szerint a rejtélyes ábrák nem egy időpontban készültek, hanem azokat, a perzselő hőséggel dacolva, nazca munkások számos, egymás utáni generációja “rajzolta” a sivatagba. Ez fontos felismerés, mert az idő előrehaladtával az ábrák jellege fokozatosan megváltozott: míg az első alakzatok istenségeket és állatokat formáztak, utódaik méretben jóval nagyobbakká s geometrikusabbakká váltak.

Készítésük a szakértők elképzelése szerint egyszerű, mindamellett hatékony volt: a rajzok nyomvonalát a munkások facölöpök és pamutkötél segítségével jelölték ki, majd a sivatag mázas köveit az így meghatározott sávban hosszú hetek, hónapok fáradságos munkájával felszedték, s két oldalt felfordítva lerakták.