Szovjet kémnek hitték a DNS egyik atyját

2010. augusztus 27. 13:47 The Daily Telegraph, The Guardian

Az MI5 vizsgálata jóval korábban, és egész más ügyben kezdődött: a szervezet ügynökei 1950-ben tartóztatták le Klaus Fuchs atomkémet, így jóval éberebben próbáltak őrködni a szigetország biztonsága fölött.

1951 áprilisában aztán fülest kaptak az FBI-tól, hogy egy atomenergetikai projekten dolgozó ausztrál kutató 1945-ben közeli kapcsolatba került a brooklyni kommunistákkal. A nevezett kutató ekkor az értesülés szerint minden információt megosztott elvtársaival az atomkutatásokról, a Mahattan Projektről, sőt még a titkos létesítmények helyéről is. Az FBI kilenc lehetséges gyanúsítottat nevezett meg az ügyben, köztük Wilkinset is. Mindez azért is volt aktuális, mert az új-zélandi születésű szakember a második világháború során Los Alamosban dolgozott.

1952 decemberében az amerikai nagykövetség levelében már azt kérték, hogy hallgassák ki az említetteket New York-i utazásukról, ám az MI5 visszakozott, mondván a kihallgatók keze túl gyenge. Hamarosan kiderült, hogy az egyik gyanúsítottat már kihallgatták 1951 szeptemberében és decemberében, ám nem jutottak használható információkhoz.

Az MI5 tovább vizsgálódott Wilkins ügyében, ám mindennapi gúnyolódáson, és a férfi érdeklődési körének becsmérlésén túl nem jutottak sokra. Az ügy ekkora már hatályát vesztette: 1953-ban Maxwell Knight őrnagy jelentésében azt írta, hogy semmi konkrétumuk nincs Wilkins ellen, és a lehallgatások sem jártak eredménnyel, így az ügyet ejtették. Ráadásul egy 1953-as levél aztán már rávilágított, hogy a férfi barátai azt bizonygatták, hogy Wilkins nemhogy nem kommunista, de szocialista szimpátiái sincsenek.

Wilkins később megosztva kapta meg a Nobel-díjat 1962-ben James Watsonnal és Francis Crickkel a DNS kettős spiráljának azonosításáért, bár a férfi inkább fizkai alapkutatásokat végzett a témában.