Templomok, sírok, pipák: hatvan éve folynak ásatások Zalaváron
2010. augusztus 24. 08:17 MTI
Mosaburg település nevét a mai Magyarország térképén hiába keresnénk, mint ahogy Kolon megyének sem bukkannánk a nyomára, pedig a honfoglalást megelőző időszakban, majd az Árpád-korban jelentős világi és egyházi központ szerepét töltött be az a hely, amelyet ma Zalavár-Várszigetnek neveznek. A Kis-Balaton szomszédságában immáron 62 éve folynak a feltárások, amelyek igazi jelentőségét az adja, hogy egy városias település szerkezetének évszázadokon keresztüli változásait Magyarországon egyedül itt lehet szinte zavartalanul nyomon követni.
Egy elveszett torony nyomában
A régészek ezekben a hetekben sírok tucatjait tárják fel annak a templomnak a temetőjében, amelyet 850-ben Mária tiszteletére szenteltek fel, majd 1019-től Szent Adorján védelme alatt állt, a török korban pedig a templom és monostora végvárként szolgált. Magát a templomerődöt - pontosabban annak régészeti maradványait - egyelőre elfedi a Várszigeten álló erdő, de a temető sírjait már a talajszinttől néhány tíz centiméterre megtalálták.
Szőke Béla Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa éppen egy kettős sírt mutat az MTI-Press tudósítójának: egy felnőtt és mellette egy gyermek koponyája és csontjai körvonalazódnak, ahogy a régészek egyre jobban megtisztítják az évszázadok alatt rárakódott földrétegtől. Az ásatás vezetője azt mondja, hogy az utóbbi évtizedben már több mint kétezer sírt tártak itt fel, az egykor ugyancsak a Várszigeten állt másik, de már az Árpád-korban épült templomnál, a mai Szent István kápolnánál pedig még további hétszázat.
Azt már Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze fűzi hozzá, hogy a sírok mennyisége világosan mutatja, mennyire sűrűn lakott terület volt ez jó ezer évvel ezelőtt, majd miként fogyatkozott meg az itt élők közössége. A Várszigeten ugyanis az eddig meglelt mintegy kétezer sír közül ezerötszáz a Karoling-korból, vagyis a honfoglalás előtti 9. századból való, holott az akkori időszakban mindössze 60 évig volt kiemelkedő szerepe Mosaburgnak. Ezzel szemben az Árpád-kor - amikor az egykori Kolon megye székhelye működött itt - háromszáz évet ölel át. Edénytöredékek, állatcsontok hatalmas mennyiségben kerültek már elő a honfoglalás előtti időszakból, az Árpád-kori leletanyag azonban már csekélyebb.
A kutatók persze a későbbi időszak emlékeire is ráleltek, köztük egy pipatöredékre, amelyről Ritoók Ágnes elmondja, hogy maga a pipa nevető arcot ábrázolt, agyagból készült, és halványsárga mázzal volt bevonva. A késő középkori, kora újkori időszak emléke, amely az akkor erődként használt monostor egyik sáncárkából került elő. Azon a szakaszon több pipatöredékre is bukkantak, ami valószínűsíti, hogy az őrség gyakran időzött a várfalnak ezen a szakaszán.
A most folyó feltárások másik helyszínét is megmutatva a régész feleleveníti, hogy ott már 1985-ben megkezdték egy toronyépület feltárását, de nem fejezték be. Most, hogy Makovecz Imre tervei alapján emléktemplom épül ennek közelében, a bejáratához vezető út alatt folytatják az akkor megkezdett ásatásokat. Fájlalja, hogy a tízméteres oldalhosszúságú toronyból ezúttal is csupán az egyik sarkot tárhatják fel, a folytatás finanszírozására ugyanis már nincs forrásuk, míg a Makovecz-épületre tudomása szerint 86 millió forint jutott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
