Eltűnőben Moszkva múltja

2010. augusztus 12. 10:26

A Moszkva folyón a Megmentő Krisztus székesegyházával szemben áll a két évvel ezelőtt bezárt Vörös Október csokoládégyár, amelynek garázsaiban nyár eleje óta a Sztrelka Építészet, Média és Dizájnközpont kapott helyet. Nem ez az első kísérlet az egykori gyárépület megőrzésére és hasznosítására: annak másik felében a város éjszakai életének leghíresebb mulatói és éttermei működnek. Az ipari komplexum így mára Moszkva egyik legismertebb kulturális központjaként megmenekült a pusztulástól.

A jelenség azonban újdonság: a város egyötödét kitevő ipari helyszíneket a legtöbb esetben történeti értéküktől függetlenül bontották le az elmúlt 10 évben, és ez ellen az örökségvédő szervek sem tiltakoztak. Ezzel párhuzamosan elhanyagolták, és bontásra éretté nyilvánították a város kora 20. századi avantgárd örökségét is: a Mojszej Ginzburg és Ignatyij Milnisz által 1928-ban építtetett Narkomfin épület az összeomlás határára került, illetve Konsztantyin Melnyikov 1929-ben emelt Ruszakov munkásklubjában ma egy azerbajdzsáni étterem működik csak, borzalmas neonjaival és felirataival eltakarva annak fantasztikus homlokzatát.

A modernista építészet mellett a szovjet múlt emlékei is eltűnőben vannak: a város északi részén található Összorosz Kiállítási Központ ma egy elgazosodott vidámparkra emlékeztet, ahol semmi látnivaló nem maradt, és még Gagarin gigászi portréját is letakarták, hogy ne lássa a pusztulást. Mindez éles kontrasztban áll a historizáló, sokak szerint csak Luzskov-stílusnak nevezett posztkommunista remekekkel, amelyek azonban nem sok építészeti értéket hordoznak.

Az elmúlt években azonban úgy tűnik, főként a gazdasági válság miatt „felfedezik” ezen helyek értékét is. Erre jó példa a már említett Vörös Október csokoládéüzem is, amelynek a helyére eredetileg egy Aranysziget nevű, Norman Foster és Jean Nouvel által megálmodott luxus lakópark épült volna. A válság azonban lesöpörte a terveket az asztalról, így a Sztrelka egyelőre megmenekült.

Szintén hangsúlyos szerpete kaptak az örökségvédelemben az oligarchák feleségei, akik nemzetközi kapcsolatrendszerükkel segítik ezen helyek megmentését, és kulturális szerepvállalását. Így Roman Abramovics felesége, Dása Zsukova érdeme, hogy Melnyikov 1927-es Bakmetyevszkij buszgarázsából Garage néven ismert művészeti galéria lett. Roman Trocenko felsége, Szofija pedig az 1860-as években épített Vinzavod borászatot mentette meg, és abban irodák helyett galériák és bemutatótermek kaptak helyet. Mindezek azonban nem hatják meg a moszkvaiakat: szerintük ugyanis a hasonló dolgok csak a gazdagok játékszerei, és nem kárpótolnak a korábbi esztelen bontásokért.

A bevezetőben említett dizájn-iskola átadásával azonban egy új, civil modell jelent meg a városban, és ha sikeres lehet, akár új utat is mutathat a moszkvaiaknak, hogy mit kezdjenek a hasonló helyekkel.